https://ehazi.hu/q/98753

+D
Mimikáját, testbeszédét használta.

"Olykor egy taglejtéssel tudattam, hogy nem értettem azt, amit mondott."

"A kalauz egyszerűen ismételte utolsó mondatát, én pedig bólintottam, mintha így szólnék: - Ja úgy, az már egészen más."

"Én is vele nevettem. De nem mindig. Sokszor nem egészen voltam a véleményén. Nem akartam elkényeztetni. Csak módjával méltányoltam azt az igazán szívből fakadó, jóízű, aranyos humort, mellyel előadását fűszerezte."

"Közben a
fejem is csóválgattam, mintha ezt állapítanám meg: jellemző, vagy: hallatlan, vagy: ilyen az élet."

"Szájam csücsörítve nézegettem a fényképet, mint rajongó kutyabarát. […] Hát én is
elkomorodtam, s a kutyára vicsorítottam a fogam."

"Csörgettem a két gombot, játékosan, mintha általában különös kedvelője volnék a gomboknak, ..."

"Kiegyenesedtem, metsző hidegséggel mértem végig a kalauzt, s mint aki méltóságán alulinak tartja, hogy ilyesmire válaszoljon, sarkon fordultam, és nagy léptekkel fülkémbe távoztam."

"Amikor bőröndjeimet már átadta a hordárnak, s én lefelé lépkedtem a lépcsőn, egy néma pillantást vetettem feléje, mely ezt fejezte ki: „Az, amit tettél, nem volt szép, de tévedni emberi dolog, ez egyszer megbocsátok.”"