1. "Ennélfogva kissé fásultan és hányavetin viselkedtem. Főképp nem fecsegtem. Ez ugyan nem teljesen rajtam múlt, de az mindegy. Az idegeneket az jellemzi, hogy mindig annak az országnak a nyelvén igyekeznek beszélni, melyben utaznak, ezen a téren túlságosan is buzgólkodnak, s akkor egykettőre kisül, hogy idegenek. Viszont az odavalók, a bennszülöttek csak bólintanak, jelekkel értetik meg magukat. Harapófogóval kell belőlük kihúzni a szót. Akkor is a használattól kifényesedett, kopott szókat vetnek oda, álmosan, az anyanyelv bennük szunnyadó gazdag és rejtett kincseiből. Általában fáznak a választékos fordulatok, a szabatos és irodalmi szerkezetek alkalmazásától. Lehetőleg nem beszélnek, amit okosan is tesznek, hiszen ha több óra hosszáig kellene előadniok egy dobogón, vagy egy húszíves könyvet kellene írniok, róluk is hamarosan kimutatnák részint hallgatóik, részint bírálóik - mégpedig nem egészen alaptalanul -, hogy tulajdon anyanyelvükhöz se konyítanak."

"Komoly voltam és nyájas. Homlokomat néha összeráncoltam, aztán - változatosságból - földerítettem, s rápillantottam, igen figyelmesen. De a társalgást, melynek igézetes lehetősége már a levegőben lebegett, közvetlenül a fejünk fölött, valahogy mégiscsak meg kellett indítanom. Ásítottam és sóhajtottam. Egyszerre vállára tettem kezem, magasba vontam szemöldököm, úgy, hogy mindkettő egy-egy óriási kérdőjellé görbült, s fejemet fölvetve ezt mormogtam: - Na?"

Az idegenek minden áron próbálnak beszélgetni az ország nyelvén, míg az odavalók, benszülöttek inkább bólogatnak, amíg nem szükséges kerülik a beszédet és akkor is csak keveset mondanak, ha megszólalnak. Ő is így tett, inkább testbeszédével, mimikájával kommunikált és próbált minél kevesebbszer megszólalni.

2. "Olykor egy taglejtéssel tudattam, hogy nem értettem azt, amit mondott. Ti természetesen azt hiszitek, hogy ez volt a legkönnyebb. Hát tévedtek. Ez volt, barátaim, a legnehezebb. Minthogy abból, amit karattyolt, én tényleg egy árva betűt sem értettem, vigyáznom kellett, hogy vallomásom ne legyen túlságosan őszinte és meggyőző. Nem is tévesztettem célt. A kalauz egyszerűen ismételte utolsó mondatát, én pedig bólintottam, mintha így szólnék: - Ja úgy, az már egészen más."

"Közben a fejem is csóválgattam, mintha ezt állapítanám meg: jellemző, vagy: hallatlan, vagy: ilyen az élet."

Értetlenséget, megértést, egyetértést, ellenzést, beletörődést.

3. "Igen - dünnyögtem - igen, igen - részint állítólag, részint tagadólag, részint kérdőleg."

Helyeslést, csodálkozást, hitetlenséget, ellenzést. Különböző hangleejtéssel ejti ki a szavakat, így mindig más mondanivalójuk van. Mellé testbeszédet is használ, ami még jobban érezhetővé teszi a különbséget az igenek között.

Az idézetek a könyv ezen változatának kilencedik fejezetéből vannak:
https://www.google.com/url?sa=t&source=web&rct=j&url=https://mek.oszk.hu/00700/00744/00744.pdf&ved=2ahUKEwjXtcWazPLyAhVql4sKHUKPCOQQFnoECAcQAQ&usg=AOvVaw2RzzaA_AtsWWL9uYKbuPn0