Érvelő fogalmazás 120-200 szó terjedelemben.

Szia !

A női szerepek helyzete, változása a társadalomban és a művészetben párhuzamos és ellentétes tendenciákat is mutathat. A feltett kérdésre sokféle jó válasz adható, függetlenül attól,
hogy az antikvitástól napjaink irodalmáig milyen példák alapján érvel a vizsgázó, vagy hogy
példái egyazon korszakból, netán egyetlen műalkotásból származnak, vagy nagyobb a
különbség közöttük.
A huszadik század „új nőideáljára” külön kitér az idézett szöveg. Itt a huszadik század első
felétől a saját korunkig számos jelenség említhető, az irodalmi egyenjogúságra, önérvényesítésre törő asszonytól (Kaffka Margit) a mai „szingli”-ig. A válságos és értékes kettősség
szintén arra utal, hogy nagyon különböző szempontokból lehet e jelenséget bemutatni.
A feladat többféleképpen oldható meg, ahogyan a példaként közölt alábbi három megközelítésmód is jelzi:
A jelölt választ egy művet, és érvekkel szembesít egymással karakteresen különböző nőalakokat, más művek más élethelyzetű nőalakjaira, esetleg az új nőtípus „válságos” és „értékes”
szerepére is utalva.
A jelölt a Kaffka-idézet értelmezéséből indul ki, és fejtegetésében utal, hivatkozik karakteresen különböző nőszerepekre, irodalmi nőalakokra; esetleg értelmezi az új nőtípus jellemzőit.
A jelölt az idézetben említett új nőtípus (nőideál) „válságos” és „értékes” voltát értelmezi,
ennek összevetésével indít, és kontrasztként hoz példákat korábbi és/vagy mai női sorsokra,
nőtípusokra.
Lehetséges utalások nőalakokra:
– a népmesékből (tündérek, boszorkányok, királylányok, „hamupipőkék” stb.)
– a mitológiából (istennők)
– különböző korszakok példázatos nőalakjai (antikvitás: pl. Pénelopé, Kalüpszó; Antigoné,
Iszméné; középkori trubadúrlíra hölgyei; Izolda, Beatrice)
– nőtípusok, női szerepek, magatartásformák: a hű (Pénelopé), az önfeláldozó (Antigoné), a
lélekmentő (Szonja), a lázadó feleség és a (hős) anya (Baradlayné), a mítikus gonosz
(Mirigy), Tünde és Ilma mint két lehetséges női magatartás, a házasságtörő (Anna
Karenina, Bovaryné, Ágnes asszony), a lélekvezető (Beatrice), „figyelmeztető” (Kurázsi
mama leánya stb.)
– női szerepek dramaturgiai szerepe szerint: a tragika (Antigoné, Gertrudis), a naiva (Ophélia,
Melinda, Iluska, Zách Klára, Noémi, Ágika (Örkény: Tóték), a cseles komorna (Dorina), a
vágyakozó és vergődő hősnők (Csehov nőalakjai)
– a társadalmi hierarchiában betöltött szerep (Gertrudis, Édes Anna, Vizyné, Mathilde,
Bovaryné, Tóth Mari)
– a férfi–nő viszonyban betöltött szerep: Éva arcai (Az ember tragédiája), Júlia, Nóra,
Móricz nőalakjai (a „Boldogasszony és a Szépasszony); a perdita (Reviczky, Ady,
Baudelaire), Tóth Mari „szerepváltása”, a „szingli (pl. Bridget Jones).