Szia ! Ebben minden benne van Gróf Széchenyi István és a Hitel

Magyarország felemelkedésének záloga a XIX. század első felében a mezőgazdaság modernizálása volt. Összefüggő reformelképzelését Széchenyi a Hitel-ben fogalmazta meg, 1830-ban. A korszerűsítéshez (gépesítés, trágyázás stb.) szükséges hitelfelvételt gátló ősiség törvényét (a nemesi birtok elidegeníthetetlensége) el kell törölni, az elavult robotmunka helyett bérmunkát kell alkalmazni. Széchenyi minden elméleti és gyakorlati alkotásával nevel. A hitel Széchenyi gondolatvilágában kettős jelentéstartalommal bír, egyrészt jelenti a pénzügyi értelemben vett hitelt, másrészt a szó morális tartalmára, az emberi hitelesség fontosságára is rámutat. A Lánchíd gondolata – a közlekedési és várospolitikai elképzelésein túl a társadalmi nevelést, a közteherviselés gondolatát is tartalmazta. A lótenyésztésnek nem csak nemzetgazdaság, de hadügyi vonatkozása is van, hiszen a huszárság, mint fegyvernem ütőképességét a lovak állapota, kiválósága határozza meg leginkább. Széchenyi felkarolta a selyemhernyó-tenyésztést is, melynek jövedelmezőségéhez nem férhet kétség. Álljon itt ennek igazolására egy későbbi „Általános állattenyésztéstan és apróállatok tenyésztése” címmel, a felső mezőgazdasági iskolák számára, 1930-ban írt tankönyv vonatkozó sorai: „A tenyésztőnek alig van kiadása: a hernyókat, a tenyésztéshez szükséges papirosokat ingyen kapja, a rácsokat és fonósátrakat hulladékanyagból önmaga elkészíti, az eperfalevélért sem kell fizetnie. Az egész munka 33 napig tart, de az első három héten csak kevés levélre van szükség.” A tankönyv szerzője, Oswald Géza, felső mezőgazdasági iskolai igazgató még kiemeli a selyemhernyótenyésztés nemzetgazdasági szempontból való fontosságát. Magyarországnak ugyani selyemből nagy behozatalra volt szüksége, így a hasznát is külföldi országok munkásai és selyemhernyótenyésztői fölözték le.

Remélem , hogy tudtam segíteni !