Szia !

Esti Kornél csevegése a bolgár kalauzzal
• A gesztus a metakommunikáció egyik fajtája. Magában foglalja a fej, a karok és a láb
mozgását. Ezek lehetnek szándéktalanok, de szándékosak is. A gesztusokat viszonylag
könnyű tudatosan irányítani, ezeknek egy része egyezményes jelekké alakul át, ilyen a
bólogatás, a fejrázás, integetés.
• A gesztusok lehetőséget adnak arra, hogy az emberek befolyásolni tudják a kommunikáció folyamatát. Így például képesek a beszélgetés sebességét változtatni, gyorsítani lassítani, vagy akár
jelezni is ha a kommunikációban zavar keletkezik. A gesztusok szándéktalan fajtái kifejezhetnek
belső feszültséget, érzelmet, gondolatokat. Akár a hazugságokat is leleplezhetik. Ilyenek jelek
például a kézremegés, ujjtördelés.
• A gesztusok öt típusba sorolhatók:
• a) érzelmi állapotot, érzelmi megnyilvánulást kifejezők, emberi viszonyulást kifejezők
• b) a beszéd ritmusát követők, a szóbeli közlést megvilágítók, erősítők, illetve ellenpontozók
• c) valamit illusztrálók, jelképezők
• d) irányítók
• e) a szóbeli közlést helyettesítő, szó nélkül érthető jelentésű gesztusok (szignálok, emblémák)


Az elbeszélő helyzete
Az Esti Kornél című, 1933-ban megjelent kötet kilencedik fejezetének alcíme tömören összefoglalja a novella tartalmát. Ebből az olvasó megtudja, hogy az elbeszélő, azaz a történetek főhőse egy bolgár kalauzzal fog bolgárul beszélgetni. A novella elején az elbeszélőtől azonban azt is megtudjuk, nem beszél bolgárul, néhány egyszerű szótól eltekintve. A „beszélgetést” egy közös dohányzás indítja, és a jegyellenőr mesélni kezd. Az elbeszélő ezt az esetet idézi fel, és élőbeszédszerű megszólalásai egy társasági beszélgetés helyzetére utalnak. Egy olyan beszédhelyzetet sejthetünk, amelyben az elbeszélő, tehát Esti anekdotaként meséli el a bolgár kalauz esetét.