Szia !
Az olasz egység tehát 1858-ban kezdődött. A Szárd-Piemonti Királyság, Cavour miniszterelnök közbenjárásával szövetségre lépett a szomszédos Franciaországgal. Ezt a szövetséget a kelet-franciaországi Plombières-ben kötötte III. Napóleonnal, az egyesség értelmében a két ország eldöntötte, hogy háborút indítanak Ausztria ellen, oly módon, hogy a modenai herceget agresszív diplomáciával provokálják. A vita a Modena elleni piemonti támadást jogos lépésként fogja feltüntetni a nagyhatalmak előtt – kivéve persze Ausztriát, amely csatlósa védelmében megindítja a háborút.

A háború igazi célja azonban az volt, hogy újra rajzolják Itália térképét, hogy az egész félszigetet konföderációvá alakítsák a pápa elnöksége alatt, akit ezzel akarnak kárpótolni. Cserébe pedig a Szárd-Piemonti Királyság átengedi Savoyát és Nizzát a Francia Császárságnak. 1860-ban felkelés tört ki Itália déli részén, amely abban az időben a Szicíliai Kettős Királysághoz tartozott. Giuseppe Garibaldi toborzott seregei élén elfoglalta a királyságot. Három hónap alatt egész Szicíliát elfoglalták. Cavour attól tartott, hogy Garibaldi megállíthatatlannak hitt vörösingesei elfoglalhatják Rómát, amely akkor Franciaország még védelme alatt állt, így egy ügyes manőverrel megkerülte a pápai fővárost és Garibaldi elé vágott.
1861-ben II. Viktor Emánuelt a torinói parlamentben kikiáltották az egységes Olaszország királyává. Ekkor már csak két tartomány nem tartozott az Olasz Királysághoz, Velence (osztrák kézen) és Róma (pápai és francia kézen). Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háborúban az osztrákok leverték az olaszokat, de vereséget szenvedtek Poroszországtól. A Bismarck által diktált békeszerződésben az olaszok (vereségük ellenére) megkapták az osztrákoktól Velencét. 1870-ben pedig a franciák maradtak alul a poroszokkal szemben, ezt kihasználva az olasz királyi csapatok elfoglalták a franciák által őrizetlenül hagyott Rómát, felszámolták a pápai államot, belső emigrációba kényszerítették a pápát, és Rómát megtették az egységes Olasz Királyság fővárosává.