Hali!
Nálunk meg az én feladatom ez a beszéd. Itt a link, de be is másolom: http://kovacsneagi.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1166379
Kedves ballagó nyolcadikosok!
8 évet töltöttetek el ebben az iskolában, ezen falak között. Eljött az idő, hogy továbblépjetek, hogy más helyen próbáljatok szerencsét. Itt az ideje a búcsúnak.
Búcsúztok tanáraitoktól, az iskola dolgozóitól, tőlünk, iskolatársaitoktól és a tantermektől.
Búcsút vesztek a titkokkal teleírt iskolapadoktól is.
Hat évesen még szorongva léptétek át az iskola küszöbét, valami új, ismeretlen világba kerültetek. Tanítóitok, sok-sok türelemmel vezettek be titeket a betűk és számok birodalmába.
Ötödik osztályban már ismerős tanárok fogadtak titeket. Segítségükkel bővíthettétek ismereteitek körét. De ne feledjétek, nem csak a tananyagot tanulhattátok meg tőlük, nem csak tanítottak, neveltek is benneteket.
Sokszor talán nem hittetek nekik, lehet, hogy sokszor haragudtatok rájuk, most talán úgy érzitek, megszabadultok tőlük, de egy év múlva már szeretettel gondoltok rájuk, mert rájöttök ők csak a javatokat akarták. Mindent, amit tettek értetek tették!
Búcsúzunk most tőletek mi hetedikesek:
Hát itt hagytok minket. Talán vissza se néztek, amikor kiléptek ezen épület falainak kapuján, egyenesen a nagybetűs ÉLETBE! Irigyellek és féltelek titeket egyben, hiszen olyan kihívásokkal fogtok szembenézni, amiknek vagy meg tudtok felelni, vagy nem. Már nem fog titeket körülvenni szeretett iskolánk gondoskodása, féltő szeretete…
Üres és csendes lesz az iskola nélkületek. De soha ne feledjétek, hogy a (idejön hogy melyik iskola pl.: Petőfi Sándor ált.isk.) tanulói voltatok 8 éven át, azért emléketeket sokáig őrizni fogjuk.
Szomorúan gondolunk arra, hogy vége szakadt az együtt eltöltött időnek. Többet már nem követünk el együtt diákcsínyeket, nem mesélhetünk egymásnak mulatságos, tanulságos történeteket. Kívánjuk, hogy mindent, amit el szeretnétek érni, sikerüljön!
Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden kedves jelenlévőt. Vendégeinket, a szülőket, a rokonokat, az iskola diákjait és tanárait, és külön nagy szeretettel a ballagó nyolcadikosokat!
Egyszer mindennek elérkezik a vége, s akkor búcsúzni kell. A búcsú egy nemes feladat. Fontos, mert lezár egy időszakot, az élet egy szakaszát elhatárolja a többitől. A bezáruló ajtótól azonban nem szabad megijedni, tudni kell az új irány felé fordulni, és meglátni a feltáruló lehetőségeket.
Ugye minden ballagó diákban él egy kép az első napokról, az első lépésekről, melyekkel a mára már jól ismert iskola falai közé lépett? Ugye mindannyian őriztek néhány emléket az első találkozásokról, az első benyomásokról. Szorongással, várakozással indultatok az úton, amelyen most egy útelágazáshoz értetek.
Ezek a percek, órák remek alkalmat nyújtanak arra, hogy gondolatban végigjárjátok az iskola tantermeit, folyosóit és számotokra kedves zugait. A kertvárosi iskola mára már köddé vált tantermeit, a hosszú iskola ütött-kopott helyiségeit, a Bajcsyt; s a szépséges új Kossuth úti emeletes iskolát. Jegyezzetek meg minden részletet: a kövezet mintáját, a tábla színét, a folyosói dekorációt, a padfirkákat, és zárjátok ezeket a részleteket a szívetek azon csücskébe, amelyet a kellemes emlékek megőrzésére tartotok fenn.
Vajon az itt eltöltött évek alatt megkaptátok a választ a kérdéseitekre? Vajon valóra váltak reményeitek, melyekkel érkeztetek annak idején? A választ bizonyára mindenki meg tudja adni önmagának.

Kedves Tanulótársaim!
Ne higgyétek, hogy csak a tanóra nyújtott számotokra ismereteket. Az óraközi szünetekben, a hosszabb-rövidebb vakáció alatt, a délutáni és hétvégi foglalkozásokon nagyon sok olyan értékes ismeretet gyűjthettetek be magatoknak, amely hozzájárult személyiségetek formálásához.
Kialakultak igazi barátságok, diákszerelmek, megtanultátok mi a versenyszellem, az összetartás, és hogyan kell kitartóan küzdeni a kitűzött célok eléréséért.
Emlékezzetek az osztálykirándulások hangulatára, a farsangi vagy egyéb bulikra,
Jusson eszetekbe, ahogy a torkotokban dobogott a szívetek egy-egy jelentős dolgozatírás előtt, vagy puskázás közben, nehogy lebukjatok.
Azt mondják, hogy az emlék, a tudás, a megszerzett tapasztalat az ember kincse, kiváltsága és megkülönböztető jegye. S ennek a kincsnek csak a kisebbik részét alkotja az, amit a múltból sikernek tartunk, amire büszkék lehetünk: a nagyobbik rész a tévedések emléke, ami lehetővé teszi, hogy ugyanazt a hibát ne kövessük el újra és újra.
Mi mást kívánhatnék most nektek, mint azt, hogy a sikereitek gyűjteménye számosabb legyen a tévedéseknél, hogy sokkal több mindenre gondolhassatok vissza a büszkeség, mint az okulás miatt.
Kívánom nektek, hogy az itt eltöltött évek, az iskola falai között megszerzett tudás, az élmények sokasága, a tanáraitok embersége, szeretete elegendő éltető erőt adjon nektek a mindennapok helytállásához, küzdelmeihez.
Azt kívánom nektek, hogy ne csak kitűnő, de hasznos emberekké is váljatok. Mert egy közösség, egy nemzet számára fontos, hogy sokan legyenek, akik a saját életükben sikeresek, de ennél fontosabb, hogy még többen legyenek, akik hasznosak is tudnak lenni. Ez nagy feladat, nem is megy egy csapásra.
Az első fáradságos éveken már túl vagytok! A célhoz éréshez azonban arra lesz szükségetek, hogy ne csak a szemetekkel lássatok, és az eszetekkel gondolkodjatok, de a szívetekkel is. Hogy észrevegyétek az életben a jót, és meg tudjátok különböztetni a rossztól. Hogy el tudjatok igazodni minden helyzetben, és meg tudjátok magatokat őrizni akkor is, amikor a világ ezernyi vonzó ajánlata arra csábít, hogy ne maradjatok hűek önmagatokhoz.
Legyetek hát hűek, és bízzatok önmagatokban!



Tudom, kicsit hosszú, de még a verseket is kitöröltem belőle. Te is szűkíthetsz rajta, ha kedved tartja!
Remélem, tudtam segíteni, ha igen, kérlek jelöld megoldásnak! Köszönöm!

Szia
Segítségedre lehet ez az oldal:
https://mrsale.hu/ballagasi-beszed/