Harcosaink szívei éneked zengi,
Remélvén, hogy most, számíthat
Kegyelmességedre, s azt kéri
Amiben már tagadhatatlan
Hitét most mégis veszti.

Átkodat nehezen élik túl
Meghurcolt nemzetünk tagjai,
S mostanra már véres ajkuk
Hozzád, érinthetetlenhez emelik.
Hallgattasd hát meg a bút,

Mit hozzád intéznek, eme nehéz
Időszakon. Megértettük mit
Miért tettél, s kérlek félre ne érts!
Tanultunk hibáinkból, többé mi
El nem felejtünk kiáltjuk majd: élj!