Vagyis Mik?

Az 1998-as választások a baloldal mérsékelt vereségét, és egy újabb jobboldali kormány létrejöttét hozták magukkal. Habár a legtöbb listás szavazatot az MSZP kapta, az egyéni választókörzetek döntő többségében a jobboldal jelöltjei (Fidesz, MDF, FKGP) nyertek mandátumot. Az első Orbán-kormány javuló gazdasági helyzetet, kedvező külpolitikai kilátásokat (ekkor indultak meg érdemben az EU-csatlakozási tárgyalások) örökölt, de bonyolult politikai helyzetben kezdett működni. Ennek része volt egy jobboldali radikális párt, a MIÉP bekerülése a parlamentbe, illetve a Fidesztől politikailag távol álló FKGP-vel kötött koalíció fenntartásának nehézségei, valamint a kiélezett politikai légkör. A „Több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás” szlogent hirdető Fidesz elképzelése számos területen alapvetően különbözött az előző kormányokétól, és nem félt a politikai konfliktusoktól sem. Az ellenzék gyakran „egészpályás letámadásnak” nevezte az akkor szokatlannak számító hatalomgyakorlási stílust, amihez azonban nemcsak hatalomtechnikai fogások sorolhatók, hanem egy önálló politikai ideológia, a „polgári Magyarország” programjának meghirdetése is. Erre a kormányzati ciklusra esik, hogy 1999-ben Magyarország Csehországgal és Lengyelországgal együtt a NATO tagja lett.

A kedvező gazdasági változások (GDP-növekedés, az infláció és a munkanélküliség csökkenése) ellenére az életszínvonal-javulás (egy főre jutó reálkereset, háztartások fogyasztása) nem volt egyenletes. 2002-ben a „jóléti rendszerváltás” szlogennel kampányoló MSZP kis többséggel nyert a választásokon. A szocialisták miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter vezetésével újra baloldali-liberális koalíciós kormány alakult. A koalíciós kormány irányítását, Medgyessy Péter 2004 nyarán történő lemondása után, Gyurcsány Ferenc vette át.