Szia! Remélem, megfelel: (próbáltam rövidre fogni, bocsánat, ha nem sikerült.)

A mozgó vonatkoztatási rendszerekben lassabban telik az idő, mint a Földön.
Például, ha egy ikerpár egyszerre születik, de egyikük nagy sebességű űrutazást tesz, már nem egykorúak, lesznek, az űrutas fiatalabban tér vissza az ikertestvérénél. Az öregedés mértéke arányos az eltelt idővel.
Ha valaki fénysebességhez közeli sebességgel halad, ideje nagymértékben lelassul. A hozzánk képest mozgó lény szerint az ő ideje telik normálisan, és azt feltételezi, hogy a miénk lassult le. Álló időt nem kaphatunk, mivel semmit sem lehet fénysebességre felgyorsítani.
A paradoxon feloldása azon alapszik, hogy aszimmetriát fedezhetünk fel az ikerpár otthon maradt és űrhajóra szállt tagjával történt eseményekben. A különbség az, hogy az otthon maradó testvér nem változtatta meg a mozgásállapotát, űrhajós testvérének azonban induláskor gyorsítania és lassítania is kellett.
A görbült téridőben „hidak”, „alagutak” keletkeznek, melyeken áthaladva a téridő más tartományaiba juthatunk. Az időre a gravitációs tér is hatással van. A fekete lyukak környezetében erősen meggörbülő téridő képezhet egyes elméletek szerint ilyen alagutakat.
Ha vissza lehetne térni a múltba, akkor meg lehetne változtatni azt. A változtatás meg átírhatná azt a jelent, ahonnan elindultunk. Ebben az esetben „megsérülhetne” az okok és következmények láncolata.
Ha a múltba való visszatérés nem változtatná meg a jelent, akkor az időutazó saját megsokszorozódásával kell, hogy számoljon.
Az idő ilyen furcsa ciklusai igencsak próbára teszik a józan észt.