Góg és Magóg fia vagyok én…: a költemény bibliai, történelmi és földrajzi szimbólumokra épült, ezek a szimbólumok fejezik ki a költői mondanivalót. Önérzetes, prófétikus, egyszerre ingerült és lázadó hangvétel jellemzi a verset. Ellentétes szerkezetű és hangvételű, az elszántság és a harcra készülés jellemzi.
Az első szimbólum bibliai vonatkozású, Góg és Magóg népét büntetésből érckapukkal zárták el a külvilágtól, ez a kép az elzártság és a reménytelenség kifejezése. A reménytelen költő felteszi a kérdést „Szabad-e sírni …?” – a magyar gondokról, problémákról szabad-e írni.
A második versszak szimbóluma a költő művészi törekvéseit jelképezi, őrzi a nemzeti hagyományokat, ugyanakkor modernséget, az európaiságot is képviseli, és újat akar hozni az irodalomba.
Harmadik versszak: történelmi szimbólum, azt fejezi ki, hogy a költő felkészült az ellene induló támadásra.
Negyedik versszak: a dacos elszántságot fejezi ki, vállalja a harcot, háromszor ismétlődik a mégis szó, ez a „mégis-morál” jellemzi Ady magatartását: támadnak, de mégis maradok, azaz vállalja programját.
A versben fontos szerepe van a kulcsszavaknak (sokszor ismétlődő szavak): új (6-szor), mégis (4-szer), magyar. A vers ellentétre épül (vállalás-küzdelem ellentétére). Fontos nyomatékosító stíluselemek az ismétlések, a költői kérdések, felsorolások, a versdallam is kifejezi az izgatottságot. Szimultán ritmusú a vers (a költemény egyszerre hangsúlyos-ütemes, és időmértékes ritmusú egyszerre).
A kötet záró darabja az Új vizeken járok: az önérzet, a művészi igényesség és az új vállalása még egyszer megfogalmazódik a vers végén. Fontos érzelmi nyomatékosító elem az ismétlés, kulcsszavak, pl.: az új szó és bizonyos szófordulatok, mondatszerkezetek ismétlődnek. Felfedezhetjük a versben Ady sajátos költői módszerét, a szimbolikus jelentőségű szavakat nagybetűvel írja.

Magyarság versekhez tartozik a Kocsiút az éjszakában: a vers alapja egy utazás élménye lehet, ami szimbolikus értelmet kap. Minden kiismerhetetlen (a minden szó ismétlődik), minden bizonytalan, a mi sorsunkról ír, hova megyünk, mi lesz az út vége. Az utolsó sor nyilvánvalóan a magyarokról szól, a versben a szimbólumok a XX. századi ember félelmeiről beszélnek, a századelői ember létbizonytalanságáról, tragikus az előérzete.

Forrás: magyar irodalom érettségi tételek | Érettségi ezt fogalmazd at meg rakd ossze eskesz is vagy