Azt a testet, amely fényt bocsát ki, ELSŐDLEGES fényforrásnak (valódi fényforrásnak) nevezzük. Ilyen a Nap, a csillagok, a gyertya lángja, az izzólámpa izzószála, az előzetesen megvilágított foszforeszkáló kapcsoló, a szentjánosbogarak utolsó potrohszelvényei és folytathatnánk még a sort egészen a lézerig. Elsődleges fényforrásnak tekintjük, az optikai kísérleteknél gyakran használt, erősen megvilágított kis kerek nyílást vagy keskeny rést is.


Minden testet, amely csak a rá eső fény hatására látható, MÁSODLAGOS fényforrásnak nevezünk. Ilyen a Hold is, amely a Nap fényét veri vissza. Újhold esetén a Nap a Holdnak a Földdel átellenes oldalát világítja meg, ezért az felénk nem „világít”, nem látszik.