József Attila: Kész a leltár

József Attila a Kész a leltár című versében az életét és érzéseit írja le.

A mű az életén megy végig, mintha már mindent kipipált volna. A családi hátterén nem tud változtatni az ember, József Attila is ezzel kezdi a versét “semmije sincs”, “magamba bíztam az elejétől fogva”. Tudhatjuk, hogy nagyon szegény gyerekkora volt, anyja nevelte fel egyedül hatalmas szegénységben. Egy szegény embert az állatokhoz hasonlít, akik csak megszületnek majd meghalnak nyomtalanul. Miután megszületett belesimult a társadalomba. Haláláig dolgozott, rengeteg különböző munkát a megélhetéséért például: „árultamforgót, kenyeret és könyvet”. Hagyta, hogy játszanak vele a nők, ha ez nekik örömet okoz. Teljesen beletörődött a sorsába. Úgy gondolja, hogy meghalni sem hősként fog, nem is lesz öngyilkos, hanem csak nyomtalanul akár egy állat.

A vers szerkezete egyszerű, látszólag tagolatlan. Mintha a küllem sem érdekelné, csak egyszerűen leírta volna a gondolatait. De mégis a tartalma alapján van felépítve. Haladunk az időben a vers olvasása során a megszületéstől a halálig. A vers rímelése párosrímes. A művet az öt kötőjel osztja szét. A költő a kötőjelek után fejti ki a kötőjelek előtti mondatot. A vers hangulata letargikus, szomorkás, hétköznapi szóhasználattal.

Összességében ez a mű jól leírja egy szegény sorsú ember érzéseit és életüket.