1. Az idegrendszer feladata az ingerek felvétele és az információ feldolgozása révén a szervezet működésének szabályozása.

2.

3. A idegrendszer központi és környéki részre tagolódik (1. ábra). A központi idegrendszerhez tartozik az agyvelő és a gerincvelő. Az agyvelő az agykoponya üregében, a gerincvelő pedig a csigolyák által kialakított gerinccsatornában található. Mindkettőt erős csontok és kötőszövetes burkok védik a külvilág hatásaitól. Az agyvelő és a gerincvelő a koponya alapján lévő nyíláson keresztül közvetlenül összefügg egymással.

Az idegrendszer központi része az idegek segítségével tart kapcsolatot a szervezet minden részével. Az idegek a környéki idegrendszer részei.

4. Reflexek
Az idegsejtek együttműködését könnyebben megértjük egy mindennapi példán. Mi zajlik le a szervezetünkben, amikor hozzáérünk egy forró tárgyhoz, és elkapjuk a kezünket? A károsító környezeti hatást az érző idegsejtek fogják fel. Az izmokat a mozgató idegsejtek késztetik összehúzódásra. Az érző idegsejteket és a mozgató idegsejteket összekötő idegsejtek kapcsolják össze. Az egymással összekapcsolt idegsejtek reflexíveket alkotnak


Egy meghatározott érző idegsejt ingerlése mindig ugyanazt a válaszreakciót eredményezi, ezért ezt a működést feltétlen reflexnek nevezzük.

5. AZ IDEGRENDSZER FUNKCIÓI
Az idegrendszert nemcsak szerkezete, hanem működése alapján is feloszthatjuk. A reflexműködések során külső vagy belső hatásokra, ingerekre meghatározott válaszreakció alakul ki. A végrehajtó szervek közül a vázizmok működését a szomatikus idegrendszer szabályozza, a belső szervek, zsigerek működését pedig a vegetatív idegrendszer. A mozgásainkra ható szomatikus idegrendszer működése jórészt tudatos, míg a tápcsatorna, a légző- és a keringési stb. szerveket szabályozó vegetatív idegrendszer működése túlnyomó­részt nem tudatosul (3. ábra). Ennek biológiai jelentőségét elég könnyen beláthatjuk: zsigeri működéseink részleteinek folyamatos észlelése fölöslegesen vonná el a figyelmet mindennapi tevékenysé­geinktől.

6.
A tudatmódosító vagy pszichoaktív (pszichotrop) szerek azok a természetes vagy mesterséges anyagok, amelyek az emberi szervezetbe kerülve, a központi idegrendszerre hatva megváltoztatják annak működését, funkcióját: a központi idegrendszer izgalmát/depresszióját okozzák, hallucinációkat váltanak ki, motoros, ítélőképességbeli, magatartásbeli, felfogóképességi, tudati zavarokat idéznek elő.

A pszichoaktív szerek krónikus használata gyakran okoz pszichés és fizikai függőséget. A fizikai dependencia kialakulásának következménye, hogy a folyamatos használat abbahagyása elvonási tüneteket vált ki. A köznyelvben a tudatmódosító, pszichoaktív szerekre gyakran használják a kábítószer, illetve drog kifejezést. A drog a gyógyszerészeti nomenklatúra szerint terápiás hatással rendelkező növényi részeket jelent (pl. Ipecacuanhae radix, Belladonnae folium), amelyeket legtöbbször szárítva gyógyteák készítésére használunk. A a hatályos VIII. Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica VIII.) külön fejezete tartalmazza a hivatalosan használható növényi drogokat. A kábítószer jogi értelemben véve azokat a tiltott szereket jelenti, melyek használatát a törvény tiltja. A kábítószer jelentése az orvosi szaknyelvben leginkább a kábító (tudatmódosító) hatású fájdalomcsillapítókra (opioidokra) vonatkozik. Ezeknek igen jelentős terápiás hatásuk van, de használatuk során fennáll a függőség kialakulásának veszélye.