KÁDÁR REFORMJAI ÉS RENDSZERÉNEK VÁLSÁGA


I. A Kádár-rendszer alapvonásai

- gyökeresen eltért a többi szocialista országétól

- a politika alapja: az életszínvonal növekedésének biztosítása --> a szocialista rendszer társadalmi elfogadása


II. A puha diktatúra

- Kádár egyszemélyi vezető volt (döntéshozatal)

- kevésbé elnyomó jellegű diktatúra („puha diktatúra”)

- a „kis szabadságok” rendszere:

(1) a „morgás joga”

(2) politikai viccek --> „a kommunista tábor legvidámabb barakkja” stb.

- DE a rendszer ellen nyíltan fellépők üldözése --> börtön

- az állambiztonsági szervek feladata: a társadalom folyamatos megfigyelése, ellenőrzése (pl. ügynökhálózat, III/III. csapatfőnökség)



III. Az új gazdaságpolitika sikerei

- a keleti blokk országaitól eltérő gazdaságpolitika

- a mezőgazdaságból indult --> a parasztokat érdekeltté tették a termelésben (háztáji gazdaságok, szabad állattartás stb.) --> növekvő mezőgazdasági termelés

- 1968. január 1.: új gazdasági mechanizmus (átfogó reformok) --> a vállalatok nagyobb önállóságot kaptak --> a külkereskedelem fejlődése



IV. A reformok megtorpanása a hetvenes években


- vannak reformot ellenzők a párton belül is + a gazdaságit nem követte politikai reform --> az 1970-es évek elején Kádár leállította a reformot

- 1972-es alkotmánymódosítás: a visszarendeződés deklarálása (--> központi tervek, korszerűtlen termékek)

- súlyos gazdasági hiba + 1973-as olajárrobbanás --> gazdasági válság --> nyugati kölcsönök az életszínvonal megőrzésére --> az ország eladósodása --> a pénzügyi csőd veszélye



V. Újabb reformok és válság a nyolcvanas években


- az 1970-es évek vége: pénzügyi válság --> reformok szükségessége --> 1977: visszakanyarodás a reformelképzelésekhez

- a „második gazdaság” lehetővé tétele --> megjelent a magántulajdonú termelés (pl. vállalati gazdasági munkaközösségek: vgmk-k) + a piacgazdaság csírája

- megkésett reformok --> újabb nyugati kölcsönök --> a Kádár-rendszer adósságcsapdába került

Ez egy hosszabb , de avégén megtalálod a válság részt is.

A Kádár-rendszer konszolidációja. Gazdaság és életmód a Kádár-korban

(vázlat)



Megtorlás és konszolidáció:

Az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-kormány november 7-én letette az esküt (Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány). A forradalmat ellenforradalomnak minősítették. A társadalmi ellenállást a szovjet csapatokra, az új karhatalomra a munkásőrségre támaszkodva törték le, majd megtorlásba kezdtek:

- feloszlatták a munkástanácsokat (1956. dec. 5-én)

- kihirdették a statáriumot (1956. dec. 9-én)

- megkezdődtek a letartóztatások

- a perek általában titkosak voltak, fő cél a megtorlás és az elrettentés volt;

- titkos perben halálra ítélték (1958. jún. 15.) Nagy Imrét és társait

- kb. 300–400 személyt végeztek ki (utolsó kivégzés 1961-ben volt)

- kb. 16 000 embert zártak börtönbe (főleg munkásokat és diákokat).

A megtorlások az 1963. márc. 21-én életbe lépett általános amnesztia kihirdetésével értek véget.


A megtorlással párhuzamosan a kormány a stabilizáció megteremtésére törekedett:

- helyreállították a pártállami struktúrát

- az országgyűlés ismét jelentéktelenné vált, mert a választásokon csak a Hazafias Népfront listájára lehetett szavazni

- elnyomó szerv: Belügyminisztérium (BM) Politikai Nyomozó Főosztálya

- 1957. elején létrehozták párthadseregként a Munkásőrséget

- a DISZ helyébe a Kommunista Ifjúsági Szövetség lépett (KISZ)

- a munkavállalók „érdekeit” ismételten a SZOT képviselte

- az államot a párt, a pártot a Központi Bizottság (KB) irányította

- a legfontosabb és legszűkebb testület a Politikai Bizottság (PB) volt

- az MSZMP, a KB és a PB vezetője Kádár János, az első titkár (1956–88) volt.


A Kádár-rendszer jellege, jellemzői:

A diktatúra „javított” változatának jellemzői:

- a hatalom már nem igényelte, hogy a polgárok minden nap látványosan azonosuljanak a rendszerrel

- 1962-től a korábbi „Aki nincs velünk az ellenünk van” elvet felváltotta az „Aki nincs ellenünk, az velünk van”

- a rendszer folyamatosan törekedett az életszínvonal növelésére

- paternalizmus: gondoskodó, a társadalmi jólétet, biztonságot növelő politika (Kádár a páter, azaz az atya, aki mindezt nyújtja a népnek)

- a mezőgazdaságban:

eltörölték a beszolgáltatásokat, de újra kezdték a kollektivizálást
meggyőzés kedvezményekkel és kényszerre
állami mintagazdaságokat alakítottak ki (pl. Bábolnán)
a művelt földek 5–10%-án működő háztáji gazdálkodás a mezőgazdaság termelési értékének 20%-át adta
- az iparban:

csökkentették a beruházások arányát
energiaprogram: szén- és kőolajbányászat növelése
importot helyettesítő alapanyaggyártás kezdődött
megindult az ipar korszerűsítése, szerkezetátalakítása
DE: fokozódott a szovjet függőség: a SzU-ból olcsó nyersanyag érkezett, oda pedig nagy mennyiségű mezőgazdasági cikket és készterméket szállított az ország.


A „legvidámabb barakk”:

1956 – 1988 között Kádár János volt a pártfőtitkár és gyakorlatilag az ország első embere. Be akarta bizonyítani, hogy a szocializmus életképes, működő rendszer, ezért a társadalom és a hatalom kiegyezésére törekedett:

- a hatalom rendezte viszonyát az egyházzal és az írókkal

- az életszínvonal emelése helyettesítette a politikai szabadságot

- az „Élni és élni hagyni” politikája megteremtette a hatalom és a társadalom együttműködését

- az élelmezési helyzet akkorát javult, hogy külföldi megfigyelők „gulyás kommunizmusról” beszéltek

- terjedt a kis magánvállalkozások (maszekok) rendszere

- a teljes foglalkoztatottság biztosítása mellett emelkedtek a jövedelmek és ezzel együtt a fogyasztás is

- sok új lakás épült

- elterjedt a televízió és a háztartási gépek használata

- sokan vásároltak gépkocsit (és még többen akartak, de éveket kellett rá várni)

- a személyautó használata átformálta a szokásokat, a tájat és a városokat:

az emberek hétvégi telket vásároltak
új utakat, felüljárókat építettek
- az ország „nyugatiasodott”:

a nők fodrászhoz és divatbemutatókra jártak
megjelent az önkiszolgáló bolt, a Coca-Cola
a televízióban nyugati filmeket is bemutattak
- „Fellebbent” a vasfüggöny: lehetővé vált háromévente egyszer Nyugatra utazni


Gazdasági változások:

1968-ban bevezették az „Új gazdasági mechanizmust”:

- engedte a kisebb vállalkozások működését

- reális béreket állapítottak meg ehhez valós árakat határoztak meg

- a mezőgazdaságban:

megindult a gépesítés

műtrágya felhasználás

új növényfajták iparszerű termelése: kukorica, burgonya, cukorrépa



Társadalmi változások:

- nőtt a szellemi dolgozók aránya

- már a mg-ból is meg tudtak élni, nem vándoroltak az iparba

- felgyorsult az urbanizáció, városiasodás

- nő a vidéki városok és a városi lakosság száma



Kulturális élet:

A Kádár-kor fő kulturpolitikusa Aczél György volt. Nevéhez köthető a 3T politikája:

- Támogatás (akik a rendszert szolgálták)

- Tiltás (akik bármilyen módon a rendszer ellen tettek: festés, írás…)

- Tűrés (akik egyikhez sem tartoztak)

Működött a cenzúra, Pl.: volt amit el lehetett mondani főműsorban, volt amit csak hajnal 2kor.


Szociálpolitika:

- 1957-ben kiterjesztették a nyugdíjbiztosítást a mezőgazdasági tsz-ek tagságára, 1962-ben a magánkisiparra, 1970-ben a kiskereskedőkre

- a női munkaerő biztosítása érdekében kiépítették a bölcsődei és óvodai hálózatot

- bevezették a GYES-t


A valós szocializmus:

A társadalmi szolgáltatásokhoz a gyakorlatban nem mindenki juthatott hozzá egyenlő mértékben:

- a vezető elit (nómenklatúra) sokféle előnyt élvezett (luxuslakás, üdülés, külföldi utazások, soron kívüli gépkocsi stb.)

- a hiánygazdaság miatt hosszú várakozás után, vagy protekcióval („pult alól”) lehetett sokféle áruhoz hozzájutni

- az egészségügy nem tudta mindenki számára biztosítani a színvonalas ellátást (kialakult a hálapénz rendszere)

- az iskolák nem tudták csökkenteni, sőt fokozták a társadalmi különbségeket

- „Előbb a kocsi, aztán a kicsi” – a fiatalok számára az anyagi biztonság, a jólét megteremtése továbbra is fontos maradt, és ez oda vezetett, hogy az 1960-as években az abortuszok száma meghaladta a születések számát

- az életszínvonal-politika sokba került, a gazdaság veszteséges ágazatait is finanszírozni kellett: felgyorsult az eladósodás.


A szocializmus válsága Magyarországon:

Kádár megkísérelt kialakítani egy nagyon jó rendszert, melynek eredményeként több mint 20 évig viszonylagos jólétben élt az ország.

DE:

- a felvett kölcsönök, a hitelek azonban meghaladták teljesítőképességét

- Kádár gazdasági reformját az MSZMP-n belül is ellenezték, támadták

- 1972 – 74 között a reform kidolgozóit ( Nyers Rezső, Fock Jenő) eszmeileg megtámadták az"igazi, hű kommunisták" támadták meg őket, mert felismerték, hogy az újítások, a pártállam fölszámolásához vezethetnek

- a köznép ebből semmit nem érzett, sőt továbbra is viszonylagos jólét uralkodott

- az emberek figyelmét lekötötte az egyéni vagyonszerzés, a bővülő vásárlási és utazási lehetőségek



Kibontakozó válság:

1970-es évekre a gazdaságot nagyon megterhelte a nehézipar, ezért Ny-i kölcsönökkel akarták elkerülni a válságot (1973 olajválság). Kialakult az „az adósság spirál”:

- Újabb kölcsönöket vettek fel a régebbi adósságok kifizetésére, gyakran rosszabb feltételekkel

- a Szovjetunió nem tudta/akarta olcsó olajjal ellátni a magyar gazdaságot, így világpiaci áron kellett megvenni az olajt, ez is terhelte a gazdaságot

- Kádár az újabb kölcsönöket az életszínvonal megtartására fordította, hogy ne derüljön ki: összeomlott a gazdaság

- 1979-től Kádár is rászorult, hogy megszorító intézkedéseket tegyen, ezért áremeléseket és bércsökkentéseket hajtottak vége

- ezek már nem segítettek, az ország rohamosan eladósodott

- rohamosan csökkent az életszínvonal

- az emberek sokat dolgoztak, de rendkívül keveset kerestek

- megindult az elszegényedés, munkanélküliség

- tömegek fordultak el a rendszertől.



Read more: http://torivazlat.hupont.hu/84/a-kadarrendszer-konszolidacioja-gazdasag-es-eletmod#ixzz6rzABjMCf

A szocializmus válsága Magyarországon:

Kádár megkísérelt kialakítani egy nagyon jó rendszert, melynek eredményeként több mint 20 évig viszonylagos jólétben élt az ország.

DE:

- a felvett kölcsönök, a hitelek azonban meghaladták teljesítőképességét

- Kádár gazdasági reformját az MSZMP-n belül is ellenezték, támadták

- 1972 – 74 között a reform kidolgozóit ( Nyers Rezső, Fock Jenő) eszmeileg megtámadták az"igazi, hű kommunisták" támadták meg őket, mert felismerték, hogy az újítások, a pártállam fölszámolásához vezethetnek

- a köznép ebből semmit nem érzett, sőt továbbra is viszonylagos jólét uralkodott

- az emberek figyelmét lekötötte az egyéni vagyonszerzés, a bővülő vásárlási és utazási lehetőségek



Kibontakozó válság:

1970-es évekre a gazdaságot nagyon megterhelte a nehézipar, ezért Ny-i kölcsönökkel akarták elkerülni a válságot (1973 olajválság). Kialakult az „az adósság spirál”:

- Újabb kölcsönöket vettek fel a régebbi adósságok kifizetésére, gyakran rosszabb feltételekkel

- a Szovjetunió nem tudta/akarta olcsó olajjal ellátni a magyar gazdaságot, így világpiaci áron kellett megvenni az olajt, ez is terhelte a gazdaságot

- Kádár az újabb kölcsönöket az életszínvonal megtartására fordította, hogy ne derüljön ki: összeomlott a gazdaság

- 1979-től Kádár is rászorult, hogy megszorító intézkedéseket tegyen, ezért áremeléseket és bércsökkentéseket hajtottak vége

- ezek már nem segítettek, az ország rohamosan eladósodott

- rohamosan csökkent az életszínvonal

- az emberek sokat dolgoztak, de rendkívül keveset kerestek

- megindult az elszegényedés, munkanélküliség

- tömegek fordultak el a rendszertől.



Read more: http://torivazlat.hupont.hu/84/a-kadarrendszer-konszolidacioja-gazdasag-es-eletmod#ixzz6rzAWxs9h