Észak- és Dél-Amerika szerkezeti felépítése sok hasonlóságot mutat. Nyugati peremükön a Pacifikus-hegységrendszer gyűrt vonulatai magasodnak. Északi és keleti területeiken ősföldeket és felszabdalódott hegysorokat találunk, a középső részüket pedig folyók által feltöltött síkságok uralják.

Észak-Amerika legősibb területe a Kanadai-ősföld. Dél-Amerika legidősebb részei a Guyanai-hegyvidék (gájánái-hegyvidék) és a Brazil-felföld. A két ősföld a mélyben összekapcsolódik, a felszínen az Amazonas alföldje választja el azokat egymástól.
Észak-Amerika hosszú, középhegységi hegyvonulat-sorozata, az Appalache. Az óidőben gyűrődött és kiemelkedett hegység mára erősen feldarabolódott és lealacsonyodott. Ma már rögös szerkezetű középhegység.

A nyugati oldalon magasodó Sziklás-hegység egy korábbi hegységrendszer maradványa, ami a Pacifikus-hegységrendszer kialakulásakor újraemelkedett.

Észak-Amerika óidei hegységek között lesüllyedt medencéiben hatalmas kőszéntelepek találhatók. A Sziklás-hegységben a kőszén mellett színes- és nemesfémérceket is bányásznak.

A kontinens nyugati oldalán a Pacifikus-hegységrendszer gyűrt vonulatai magasodnak: Észak- és Közép-Amerikában a Kordillerák, Dél-Amerikában az Andok. Az óceáni és a kontinentális kőzetlemezek határán több millió éve zajló hegység-képződési folyamat még nem ért véget. Ezt jelzik a gyakori, sokszor pusztító erejű földrengések és vulkánkitörések. A vulkanizmushoz színes- és nemesfémércek képződése kapcsolódott.

Amerika belső részein hatalmas kiterjedésű alföldeket találunk, pl. a Mississippi-alföld, a Parti-síkság, az Orinoco-medence, az Amazonas-medence és a Paraná-alföld. Talán nem is gondolnád, hogy területükön egykor tengeröblök voltak. Ezek az évmilliók során feltöltődtek a hegységek törmelékével és a folyók által szállított hordalékkal.