A történet a francia-porosz háború idején zajlik. Nem sokkal azután, hogy Rouen városán végigvonultak a levert francia csapatok, megérkezik a német katonaság és a poroszok megszálljáka várost. Minden házba kerül legalább egy porosz tiszt vagy katona, kiket a családoknak el kell szállásolniuk. Rouen polgárai nem vakmerősködtek, hanem udvariasok voltak az idegenekkel, vendégszeretetük jeléül otthon szívesen elcsevegtek velük, csak nyilvánosan volt tilos bizalmaskodni.
Néhány kereskedőnek nagy érdekeltsége volt a franciák által megszállott La Havre-ban, így el akartak jutni oda. 10 résztvevő jelentkezett egy hajnalban induló postakocsira. A kocsiban három nemes házaspár utazott, akik a vagyonos, derűs és erős társadalmat képviselték, a becsületes és megállapodott embereket, akiknek Vallásuk és Elvük van. Velük utazott még két apáca, a közismert Cornude és egy a korai elhízása miatt Gömböcnek csúfolt nő. Az egész történet végig Gömböc körül forog; az utazás során megfigyelhetjük, hogy hogyan viszonyulnak hozzá a többiek. Kezdetben megvetik, a tisztességes asszonyok suttognak róla, utcai lánynak, közbotrány okozójának nevezik. Senki sem szól Gömböchöz, levegőnek tekintik, mintha nem is lenne ott.
A kocsi nehezen halad a nagy havazás miatt, az utasok induláskor azt remélték, hogy ebédre Totesban lesznek, de délben még félúton sem jártak. Nem hoztak magukkal élelmet, így mindenki éhezett. Egyik pillanatban Gömböc elővett egy nagy kosár elemózsiát, amit felpakolt az útra. Ahogy ezt az éhező utasok meglátták, egyből eltekintettek Gömböc kinézetétől, múltjától, beszélgetésbe elegyedtek vele, Gömböc mindenkit megkínált, így senki sem maradt éhesen, szép lassan jóízűen felfalták a kosár teljes tartalmát. Az étkezés közben Gömböc elmesélte történetét, miszerint beszállásoltak néhány poroszt hozzájuk, s ő mindjárt az elsőt nyakon ragadta, meg akarta fojtani; ezért kell elutaznia. A lányt mindenki ünnepelte, nagyot nőtt az útitársai szemében, akik nem mertek volna kezet emelni a poroszokra. Ahogy a kosár kiürült a beszélgetés alább hagyott, mindenki elcsendesedett.Nagy késedelmek árán késő estére megérkeznek Totesba, ahol megvacsoráztak.
Másnap indultak volna tovább, de a porosz tiszt nem engedte. Mint kiderült a tiszt magáévá akarta tenni Gömböcöt, de ő ezt visszautasította. Az utazó társaság értetlenkedik, és egyből a lány ellen fordul, mert miatta nem tudnak tovább menni. Szidják, kibeszélik, csúfolják, miszerint igazán megtehetné, hiszen eddig is csinált már ilyet. Gömböc újra kiközösítve, kiszorítva érzi magát. Egy idő után a társaság rájön, hogy amíg Gömböc nem teszi meg amire a tiszt kéri, nem fognak tudni tovább menni. Ekkor tervet eszelnek ki, újra a szerencsétlen lány kedvében próbálnak járni, hízelegnek, nyájasan beszélgetnek vele, meg akarják szerezni a bizalmát. A következő vacsora alkalmával mindent bevetnek, régi mítoszokat beszélnek el, amelyekben hősies nők a hódítókat megállították, testükből csatatért csináltak, hatalmi eszközt, fegyvert. Az apácák elmesélnek különböző bibliai történeteket, melyek szerint az Egyház könnyen megbocsátja azokat a botlásokat, amik Isten dicsőségére vagy felebarátain jóvoltáért történtek, és hogy "A cél szentesíti az eszközöket." Másnap a gróf még külön elbeszélgetett Gömböccel, hogy jobb belátásra térítse.
Végül Gömböc belement a tiszt ajánlatába, hogy útitársai kedvére tegyen. Ezt a társaság nagy megkönnyebbüléssel fogadta, de a vacsoránál már is elkezdték csúfolni őt, amiért lefekszik a porosz tisztel. Másnap a postakocsi már ott állt, tovább mehettek. Gömböcöt teljesen lenézték és kiszorították tettéért, úgy tekintettek rá, mintha ragályt hozott volna szoknyáiban. A történet visszakanyarodik a kocsikázás kezdeténél található étkezéshez; azonban most mindenki hozott élelmet, csak Gömböc nem, mivel ő elfelejtette a nagy reggeli sietségben. Senki nem kínálja meg, és az őt ért események súlya alatt akarata ellenére sírni kezd; az utasok végig tudomást sem vesznek róla.
A történetben jól megfigyelhető, hogy az érdek könnyen elvakítja még az egyébként tisztességesnek, becsületesnek tartott embereket is. Gömböcöt az út során többször is kihasználták; kiderül, hogy mennyire érdekemberek a vele utazó “tisztességes” polgárok. Nem emberbaráti szeretetből, az iránta való tényleges érdeklődés miatt állnak le beszélgetni vele. Csak talpnyalók, s azért kedvesek Gömböccel, mert akarnak valamit, s hogy szimpatikusabbá váljanak a gyanútlan áldozat számára. De ahogy megkapták, amit akarnak, elhajítják és többé nem foglalkoznak vele.
Guy de Maupassant francia írót a modern novella egyik atyjaként, a tömör és a lényegre törő stílus mestereként tartják számon. Műveiben figyelemre méltó a realizmusa, ugyanakkor megjelenik a fantasztikum és a pesszimizmus is. A Gömböc című elbeszélés hozta meg Maupassant-nak első sikerét. „Talán Boccaccio óta ő volt a leggazdagabb képzeletű novellaíró.” – mondta Hegedűs Géza.