A kisárutermelők és kiskereskedők alkotta társ. réteg. Helyzete kettős: tulajdonos is, dolgozó is. A kap. társ.-ban a tőke koncentrációja következtében a kispolgárság helyzete bizonytalan, a tönkremenés veszélye fenyegeti, ugyanakkor egy része számára megvan a lehetőség, hogy a tőkésosztály sorába emelkedjen. Mindezek folytán a társ. harcokban mind a megalkuvásra, mind a szélsőségekre hajlamos.
A kispolgár az alsó-középosztályhoz tartozó személyt jelenti. Eredetileg ez a középosztály és a munkásosztály közötti réteg, tehát az a réteg, amely nem tulajdonos (nem foglalkoztat munkásokat, vagy max. 1-2 segédet, vagy csak családtagokat), ugyanakkor viszont nem is munkás, hanem önálló. Ilyen pl. egy cipész, szabó, fuvaros, boltos. Bővebben azonban ebbe a kategóriába azok is belefértek, akik ugyan munkásnak vagy alkalmazottnak számítottak, de olyan jól kerestek, hogy úgy éltek, mint a kispolgárok. Főleg a jól képzett szakmunkásokra (esztergályos, nyomdász) vonatkozik ez, illetve a kis hivatalnokokra, a vasutasokra, rendőrökre stb.

A 80-as években a kispolgárok az értelmiségi rétegek alsó része (pl. tanárok), a hivatalnokok, irodai dolgozók voltak, illetve a kevésbé jól menő maszekok.

A "kispolgári" viszont mást jelent, a kispolgárokra jellemző szemléletet, értékrendet. Ennek lényege a zártság, a minden újjal és nem megszokottal szembeni bizalmatlanság, a család és a hagyományok mindenek feletti tisztelete, szűk látókörű, anyagias szemlélet.