Észre kell venni azt, hogy a felsorolt anyagok mind gyenge bázisok. Tehát híg oldatban sem teljes a disszociációjuk, ezért az a Kb disszociációs egyensúlyi állandóval jellemezhető.
Ez gyakorlatilag az összes amin típusú vegyületre igaz.

A bázis disszociációs állandókra van szükség ahhoz (pKb), hogy össze tudjuk hasonlítani az anyagokat.

25 C-on pKa+pKb=14, így pKa adatokból tudunk pKb-t számolni.

A Kb azt jelenti, hogy a disszociált ionok egyensúlyi koncentrációinak szorzatát (a megfelelő hatványon) osztjuk az egyensúlyi disszociálatlan bázis koncentrációval (a megfelelő hatványon).

például:
CH₃-NH₂ + H₂O → CH₃-NH₃+ + OH-

`K_b=("[CH₃-NH₃"^+"]" * "[OH"^(-) "]") / "[CH₃-NH₂]"`

pKb
metilamin: 3,3
piridin: 8,8
acetamid: 14,5
pirimidin (purin): 11,5 (első disszociációs lépés)
anilin: 9,4

Azért a metil-aminnak a legnagyobb a pH-ja ezek közül, mert ennek a legkisebb a pKb értéke, tehát ennek a legnagyobb a Kb-je.

pKb = - lg Kb

Ha a Kb nagy szám, akkor a pKb kicsi lesz.

Ha a Kb nagy, akkor az egyensúlyi ion koncentrációk szorzata (a számlálóban) nagy, tehát nagyobb a disszociáció fok, erősebb a bázis, több az OH ion, nagyobb a pH azonos kiindulási koncentrációk esetén.