Cím: A leoninus középkori versforma. Babits a versformát adja verse címéül is, de hozzáteszi az új jelzőt, jelezve ezzel, hogy újszerűvé akarja tenni.
A verset két nagy részre lehet osztani.
Az 1. rész egy vihar leírása. Bemutatja, ahogy a vihar a távolban feltűnik, egyre közelebb ér, majd a faluban tombol. Képeket villant fel arról, hogyan fogadják az emberek, az állatok a vihar közeledtét.
A kezdeti nyugalmat felváltja a vihar elől menekülő emberek mozgása, a kocsik zörgése, az ajtók, ablakok csukódása.
A fenyegető vihar előjele az egyre sötétedő világ. Az este gyorsabban sötétedik, mint máskor, hiszen viharfelhők sötétítik el az eget (gyűl a vihar serege: még lila s már fekete).
A vers 2. felében egy szerelmet mutat be. A kinti világ viharát állítja párhuzamba a belső érzésekkel. A szerelem kivetítése a tájra elképzelhetőbbé teszi az érzelmek tombolását.
Sűrűn csillan a villám; - bús szemed isteni csillám.
Az idill a tökéletes szerelmet mutatja be, amely azonban nem létezik a valóságban.