"1116. február 3-án, két évtizedes uralkodás után hunyt el Könyves Kálmán magyar király (ur. 1095-1116), I. Géza (ur. 1074-1077) idősebbik fia." (Rubicon)

"Sokkal kevésbé ismert azonban az a híradás, amelyben a Képes Krónika beszámol Kálmán haláláról. A nagy király a krónikaíró lapjain elég méltatlan véget ért, és a saját agyvelőjét is megláthatta halála előtt." (napitörténelem)

"Mikor Kálmán fia, László, elhunyt, Álmos megint szervezkedni kezdett, de ekkor Kálmán már nem volt elnéző: őt is, és fiát, Bélát is, megvakíttatta, vélhetően azért, mert tisztában volt azzal, hogy hamarosan meg fog halni. A Képes Krónika így számol be róla:

Ezek után a király súlyos betegségbe esett, s volt egy Draco nevű olasz orvosa, akiben roppant bizakodott. Ez tapaszt rakott a király fülére, akit fejfájás gyötört, és a tapasz a fülének járatain át agyvelejének jó részét kiszívta. Miután a tapaszt, mivel nem bírta tovább elviselni, eltávolították, megmutatta azt Otmár ispánnak. Otmár ispán megtekintve a tapaszt, látta rajta a kiszívott agyvelőt, s ezt mondta a királynak: "Uram, az segít rajtad, ha felkészíted magad az útra kelők szentségére. Ennek hallatán a király megijedt, és felnyögött.

Ezután a király tanácskozni kezdett az elvetemült Sima fia Márkkal, Jákó fia Achillesszel és más ispánokkal, akiknek tanácsára a herceget és az anyja öléből kiszakított fiát megvakíttatta. Közülük elküldött egyet, név szerint Bot fia Benedeket, hogy fogja el a herceget, nehogy véletlenül a király halála után ő lépjen az örökébe. A király azután, amikor halálán volt, meghagyta fiának és főembereinek, hogy halála után torolják meg Oroszországon azt a sérelmet, amelyet vele szemben elkövettek."

A tünetek leírásából nem sok minden derül ki, ám az orvostörténészek szerint Könyves Kálmánnak súlyos középfül-gyulladása volt, amely egy idő után agyvelő-gyulladássá alakult át, és ez okozta a király halálát. A fültapaszon látható agyvelő természetesen csak a krónikás túlzása, aki egyébként sem bánt kesztyűs kézzel Könyves Kálmánnal, és emlékével. Hasonlóképpen jártak a krónikák lapjain Kálmán emberei, valamint II. István és Kálmán más leszármazottai is. A kiszívott agyvelejű király mindenesetre két törvénykönyvet és számos ebben a korban keletkezett forrást hagyott ránk, lehetővé téve azt, hogy ne csak az ellenséges hangvételű krónikák őrizzék meg az emlékét."

Remélem segítség.