Berzsenyi Dániel: Osztályrészem - Kosztolányi Dezső: Boldog-szomorú dal
Berzsenyi Dániel klasszicista, 1776-ban született Egyházashetyén. Kosztolányi Dezső pedig nyugatos, 109 évvel később, pontosabban 1885-ben Szabadkán látta meg a napot.
Berzsenyi után 118 évvel írta meg Kosztolányi a versét.
A versek műfaja: Osztályrészem- elégikus óda
Boldog-szomorú da-l dal
Az Osztályrészem formailag hét versszakból áll, versszakonként négy-négy soros, a Boldog-szomorú egy versszak 40 sorban.
Mindkét vers, összegzés, számvetés, megjelenítési eszköze a felsorolás. Középpontba kerülő értékek a polgári élet javai, fizikai tárgyak. A tárgyak birtoklása a boldogság illúzióját kelti az olvasóban, de egyben kételyt is támaszt; ha tényleg olyan boldog a költő, miért kell erősen bizonygatnia?
A „van” ige eszköz, ami birtoklást fejez ki.
A Berzsenyi-vers rímtelen, időmértékes és kevert ütemhangsúlyos mű. Témája hármas: önálló gazda, nős férfi elégedettsége, elkeseredettség.
A szöveg egészét, a struktúrát meghatározó elv az ellentét. A költő elégedett is meg nem is.
1-2 versszak:
carpe diem! – Élj a mának! – Ragadd meg a napot! Horatius hatás, arany középút, hajó-toposz párhuzama az élettel
(Toposz = ősidők óta használatos kép).
Fordulópont a felnőtté válás.
3-4 versszak:
Felsorolás, leltár, megjelenik a kételyt.
5 versszak:
Ókori filozófia, nyugalom, beletörődés.
6-7 versszak:
Az elégedettség csak illúzió. A táj nem harmonikus, nem nyugodt. A költő el van keseredve, de vigaszt ad a múzsa.
Az írás és a költészet Berzsenyi támasza, reménye.
A Kosztolányi-vers:
A fő szerkesztési mód az ellentét, erre épül a vers. A cím is ellentétes; Boldog-szomorú dal.
További ellentétek:
felsorolja, leltározza amije van (javak), majd amije nincs, valóság és álom ellentéte, jelen-múlt
A mű felénél vált, kezdésnek derűs, könnyed a hangulat, majd egy ellentétes kötőszó, a „de”, fordulatot hoz. A „nincs” szó tovább hangsúlyozza a változást.
A kincs-nincs rímpáros érdekes, mert csak egy betű tér el, mégis a két szó szöges ellentétben áll egymással.
Berzsenyi és Kosztlányi verse is szomorú; elmúlik az ifjúság, könyörtelenül telik az idő (Osztályrészem); és nincs meg a hőn vágyott kincs (Boldog-szomorú dal). A művek számvetéssel záródnak. A gyermekkori álmokat nem sikerül megvalósítani.

Az egy évszázad elteltével megírt két versben hasonló a hangulat. Berzsenyi gazdaként, éjszakánként ír. Kosztolányi nappal újságíró, miközben verseket és műfordításokat ír.
Fiatalon, Berzsenyi 24, Kosztolányi 31 évesen írta versét.