Foradalom az iparban

Az információval való ellátottság, tehát a külső forrásból beszerzett tudás a történelem során mindig is nagy jelentőséggel bírt, bizonyos értelemben hatalmat jelentett. A régebbi korokban a hatalmon lévő emberek óriási apparátust tartottak fenn az információk beszerzésére.
A táv- és hírközlés szervezett megvalósítása az ókori nagy birodalmak kialakulásával függ össze. A nagy kiterjedésű országok védelmi képességének fokozása, a különböző veszélyek (pl. támadások stb.) időben való hírüladása már igen korán szükségessé tették a hírközlés megszervezését. A római Augustus császár által létesített állami „cursus publicus”, amely személyeket, küldeményeket továbbító szervezet volt, 200, sőt jó terepen 300 km-t is megtett naponta. Rómából Savariába (Szombathely) 6 nap alatt tették meg az utat. A feudalizmus korában a szervezett hír- és küldeménytovábbítás főképpen az erős központi hatalommal rendelkező országokban fejlődött tovább. Ennek egyik előfeltétele az évszakoktól függetlenül jól járható úthálózat, másrészt a postai szervezet kialakítása volt.Az újkorban elsőként Franciaországban létesítettek postaállomásokat, amelyek később egész Európában elterjedtek.
Az információ ma is elengedhetetlen a mai értelemben vett hatalom megtartásához, azonban az előbbiekben elmondottakkal összehasonlítva teljesen más a társadalom viszonya az információhoz való hozzáférés és felhasználás terén. Az információ megszerzése, feldolgozása segítségével új érték előállítása oly mértékben a mindennapjainkhoz tartozik, hogy az elkövetkező korszakot információs társadalomnak hívjuk. Itt az információ feldolgozása és továbbítása válik a gazdasági és társadalmi fejlődés alapjává. Ennek első fázisa az a hálózathoz csatlakozó társadalom, network society, amely már erősen a jelenhez tartozik.
Az információs társadalom természetes módon együtt fog élni az új, távmunka segítségével elvégezhető feladatokkal, tagjai számára az elektronikus ügyintézés már természetes lesz, a tőzsdei tranzakciókért sem kell majd a bróker irodájába rohanni, hiszen mindez elintézhető számítógépről vagy a mobil személyi intézőről.
A közlekedés pedig a társadalmi újratermelési folyamat szerves része, a termelés–elosztás–fogyasztás láncolat összekapcsoló eleme. A közlekedés terméke a helyváltoztatás. A termék nem ölt tárgyi formát. A közlekedés egyik fontos sajátossága, hogy mintegy befejezi a termelési folyamatot, mert a terméket eljuttatja arra a helyre, ahol azt felhasználják. Mindehhez elengedhetetlen a pontos információk megszerzése, a kereskedelmi útvonalak és az áru mozgatás megtervezése, a logisztikai rendszerek precíz kivitelezése - az információk pedig csakis fejlett távközlési módokon jutnak el a címzettekhez. Ez dióhéjban a távközlés jelentősége a kereskedelem és a közlekedés tandemében.