Móricz Zsigmond: A hét krajcár

Műfaja novella, vagyis rövid terjedelmű, egyszerű cselekményű mű, valamilyen csattanós befejezéssel. Ezek itt is így vannak. Két fontos szereplője van, az anya és fia. A történetet a fiú meséli el: Anyja mosni akar, de ahhoz szappan kellene. A szappan 7 krajcárba kerül, ami nem sok pénz, nekik mégis nagy probléma. Vidáman, játékosan keresik a pénzt. A vidámsággal az anya a szegénységüket akarja kinevetni, Azt is titkolja vele, hogy beteg, nem lenne szabad dolgoznia, de kell.
Kezdetben még könnyen jönnek egymás után a krajcárok. Aztán egyre nehezebben, végül a hetedik már sehogy sem kerül elő. Ekkor egy koldus toppan be és pénzért könyörög, de végül ő ad egyet. Tapintatosan a kisfiúnak adja a hetedik krajcárt, és még ő hálálkodik érte, hogy adhatott. Olyan szegények, hogy a koldusnak is megesik rajtuk a szíve.
A történet csattanóval ér véget: Összejött a hét krajcár, de szappant már nem volt értelme venni, mert közben beesteledett. A sötétben nem tudott volna már az anya mosni, mert nincs a lámpában sem olaj.
A mű vége tragikus: Az anya újra nevetni kezd a nyomorúságukon, de a betegségtől fuldokolva vért hány. Az utolsó mondattal feloldja Móricz a tragédiát, mert úgy emlékszik vissza az anyjára, mint akinél jobban senki nem tudott kacagni.