Szia!

A történetet a 15 éves Szakállas Ábel meséli el egyes szám első személyben, aki a szüleivel él nagy szegénységben egy kis házban, Csíkcsicsó faluban. Ábel apja közbirtokossági erdőpásztor, ezért csak hetente, tíznaponta jár haza, általában akkor, ha elfogyott az élelme. A történet 1920. szeptember 30-án indul. Ábel anyja elment pityókát (krumplit) ásni, míg Ábel azt a feladatot kapta, hogy morzsoljon törökbúzát (kukoricát). Hamarosan hazaérkezik az apja, Gergely. Ábel apja nem jött üres kézzel, egy kövér nyulat is hozott. Ez azonban csak akkor derül ki, hogy Gergely kiküldi Ábelt, hogy hozzon vizet neki. Ábel a ház előtt szinte átesik az összekötözött lábú nyúlon. Hamar rájön, hogy apja csak azért küldte el vízért, hogy megtalálja a nyulat. Ábel elrejti a nyulat, majd a vízzel visszamegy a házba. Ábel apja hamar a nyúlra tereli a beszélgetést, mondván, hogy milyen jó lenne, ha Ábel fogna egy nyulat. Ábel kimegy és behozza az apja által hozott nyulat, mintha ő fogta volna. Hamar kést éleznek, tüzet gyújtanak, majd Gergely megnyúzza a nyulat. Ábel édesanyja is megérkezik, így közösen megsütik a nyulat és megvacsoráznak.