A vers szerkezete:

A vers hangulata expresszív: azt fejezi ki erőteljes képekkel, hogyan érzi magát Ady Magyarországon. Ennek az érzésnek pontos kifejezői az igék. Minden versszak egy mozgást jelentő igével indul.



Az 1. versszakban a gázolok ige szerepel. Ez az ige azt fejezi ki, hogy nehéz előrehaladás, mintha a sok gaz visszafogná. Hasonló érzést kelthet bennünk, amikor egy folyóban, tóban próbálunk derékig érő vízben haladni - bizony ez nehéz és fárasztó.



A 2. versszakban a költő megáll. A vad mezőn egy élőlény jelenlétét tapasztalja: valami rág -, ezért lehajol, hogy jobban szemügyre vehesse.



A 3. versszakban a lehajló költő köré rosszindulatú indák fonódnak ("Vad indák gyűrűznek körül"), amelyek nem engedik szabadulni. Az indák talán már térdre is kényszerítették, hiszen egészen közel kerül a földhöz, ahol még érezni a hajdanvolt virágok illatát.



A 4. versszakban a költőt – akárcsak egy horrorisztikus tájon - teljesen befonják a növények, már ki sem látszik belőlük ("A gaz lehúz, altat, befed"). Az immár ismét egységes tájon zavartalanul süvít a szél.



Ez a lefelé irányuló mozgás fejezi ki azt, hogyan érzi magát Ady. A sok kisstílű, maradi író és költő nem engedi, hogy kitörjön, hogy kiemelkedjen a soraikból. Igyekeznek teljesen beolvasztani maguk közé, ha máshogy nem megy, erőszakkal, akár annak az árán is, hogy ezzel megfojtják vetélytársukat.

A megszemélyesített szél kacaja az ellenfelük legyőzésén örvendő maradiakat jeleníti meg.