Csokonai: Óh, szegény országunk elemzése

Csokonai sárospataki tartózkodásának idejére teszi Szilágyi Ferenc az Oh szegény Országunk! c. vers keletkezését is. A költemény egyetlen példányban, a sárospataki barát, Puky István másolatában maradt fenn. A kuruc hagyományokat folytató, radikális németellenes vers kiadására nem is gondolhatott a költő, mondanivalója közvetlenül az 1795. évi vérmezői eseményekkel mutat szoros összefüggést.A vers radikális hangját csak legbizalmasabb barátai előtt üthette meg a költő. Szilágyi Ferenc szerint „leginkább a függetlenségi, Rákóczi-hagyományokat őrző pataki kollégium falai között képzelhető el keletkezése.Sárospataki tartózkodása idején még élénken élt a költőben a Martinovics-kivégzés fájdalmasan keserű élménye, amelyet a környezet felszabadító hatására meg is fogalmazhatott. Verselése alapján valószínű, hogy a költemény egy kuruc ének dallamára íródott. Csokonai költészete a felvilágosodás eszmevilága, a népies-deákos költői magatartás és a Nyugat-Európában ekkor már leáldozó, nálunk azonban éppen virágot hajtó rokokó stílus vonzásában épült, teljesedett ki.Rousseau és a felvilágosodás filozófiáját mélyen és költőileg éli át szülővárosa kollégiumának falai között; a magyar gondolati vers legszebb darabjai születnek ebből a hatásból (Az estve), s legszemélyesebb érzelmei is nemegyszer az újkori racionalizmus gondolati szárnyain emelkednek magasba (A magánossághoz). Természettudományos műveltsége sajátosan keveredik a rokokó stílusvilággal, melyben az élet mint valami gáláns, nimfákkal népesített kerti ünnep jelenik meg (Lilla- versek; Anakreoni dalok). Az antikvitás stíluseszközeit talán ő élte át legmélyebben a magyar lírában, ugyanakkor ő a legzeneibb, képeinek plaszticitásában egyik legrealistább költőnk is. Valamennyi költői gesztusa a nyelvi-művészi teremtés egyazon tövéről fakadt: gáláns vagy fennkölt verseinek szókincsében is ott él a diákos, hetyke humor és naivitás, melyből népdalokat utánzó versei is születtek (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz; Szegény Zsuzsi a táborozáskor). Szatirikus talentumát a kor kedvelt műfajában, az eposz-paródiákban kamatoztatta a leggazdagabban.