A gipsz megkötése mint hidratációs folyamat bo­nyolult kémiai reakció. Egyszerűen fogalmazva a hidratáció alatt vízfelvételt értünk. A vízfelvétel miatt megnő a sómolekula. Bizonyos hőmérsékle­teken a hidrátforma elbomlik. Minél kisebb az adott sóra jellemző bomlási hőmérséklet, annál nagyobb veszélynek van kitéve az építőanyag. Az átalakulási folyamat hőmérséklet-ingadozás esetén rövid időn belül többször is végbemehet. A CaS04H20 különböző változatainak kötési folyamatát, tehát amikor a vegyület kalcium-szulfát-dihidráttá alakul (ez a vegyület kémiai­lag megegyezik a természetes gipsszel, amely a kiindulótermék volt: CaS042H20), lényegében a kiindulási anyag oldhatósága határozza meg. Minél nagyobb az oldhatóság, annál gyorsabban következik be a keverővíz túltelítettsége, és annál gyorsabban indul be a kristályosodási folyamat, amelyben kalcium-szulfát-dihidrát keletkezik.