A vers egy pillanatképet örökít meg. A látvány olyannyira egyszerű, hétköznapi, hogy a valóságban nem sok figyelmet szentelnénk a „történésnek”. Egy szerető szempár tükrében mégis varázs, muzsika a kedves minden mozdulata, amely derűt, harmóniát, szépséget, megbékélést hint szét környezetében is.

A pillanatképet is villanásnyi képekre szedi szét a költő. Az idő múlását a „mikor” szó ismétlése jelzi:
- Mikor az utcán átment
- Mikor a járdára lépett
- Mikor a válla picikét rándult

A szeretet kifejezése a párhuzamosan szerkesztett jelzőkkel történik (gyöngéden, édes …)
A szemlélődő szerelmes úgy látja, hogy senki sem tudja kivonni magát a kedves hatása alól – feltámad benne a féltékenység. A féltést az irigy virágszál metafora fejezi ki. A kép kettős jelentésű: egyrészt a virág a szerelem, szeretet jelképe, másrészt a jelzője pont az ellenkező érzést jeleníti meg. Viszont az emberi kapcsolatokban is ugyanilyen kettősséggel jelenik meg a szerelem.