Léda-versek


Ady életformájában, szerelmi ügyeiben is más értékrendhez igazodott, mint az emberek többsége: a polgárokat riasztó feltűnésvágy, a perdita-kultusz volt a forrása.

1903-ban Nagyváradon ismerkedett meg Diósy Ödönné Brüll Adéllal, akit verseiben Lédának szólított.

Léda férjes asszony volt, ráadásul idősebb is a költőnél.

Lázadás volt ez a szerelem: Ady nyíltan vállalta a megbotránkozást kiváltó házasságtörő kapcsolatot.

A nagy szenvedély s az áhítatos életvágy szólalt meg.

Benne rejlett ebben a szerelemben a menekülés vágya, az egyéni megváltódás óhaja is: Léda is, Ady is túl sokat várt ettől a felfokozott érzéstől.

A csalódás rövidesen diszharmonikussá változtatta a kezdetben lázadó, ünnepi érzést, s napirenden voltak közöttük a féltékenykedések, perpatvarok.

Szerelmükbe a hiányérzet fészkelte be magát, állandó kísérője lett a hiábavalóság tudata s a halálhangulat.

Jellemzői:

női test leírása → életszeretet, evilágiság

érzéki testi szerelem

azt, hogy szeretlek, nem mondja ki

gyakori gesztusok: hódolás, könyörgés, fenyegetés és megbánás, de az együttlét öröme hiányzik belőlük

Léda:

Ady-líra kiváltója: tiltakozás az úri Magyarország erkölcse, előítélete ellen

méltó társ

igazi egyéniség → érzés ambivalenciája

kemény, határozott személyiség

Héja-nász az avaron: (1905)

diszharmonikus szerelem: vergődő nyugtalanság, örökös mozgás, gyötrelmes fájdalom

ragadozó héjapár=szerelmesek

szerkezet:

1. vsz.: bántó hanghatások kísérik a szerelmi vágyat

2. vsz.: nem csupán két meghatározott ember sajátos kapcsolatáról van szó, hanem szerelmi érzésről általában, mindenfajta szerelem közös sorsáról ír

3. vsz.: boldogság → boldogtalanság, ifjúság → öregség, út egyre gyorsul: igék változnak, gyorsuló rohanás vége: megállás

4. vsz.: megállás=halál, hiábavalóvá lett a korábbi mozgás

mondanivaló: hiábavalóság sejtetése, emberség, gyengéd jóság fájdalmat okozó érzése

Lédával a bálban: (1907)

kétféle szerelem ellentétére épül: víg párok ↔ Adyék: a régi idillt és a mai diszharmóniát jeleníti meg

hangulat: baljós, szomorú

sejtelmes vízió: boldogtalanság, ifjúság és szerelem elmúlásának tragikuma

szerkezet:

1. vsz.: harmónia, szerelemnek még örülni tudó gyanútlan párok

2. vsz.: testet öltött boldogtalanság → rettenet, közvetve az ember legnagyobb létbeli ellenfelével, az idővel szembesít

3. vsz.: csend és némaság, győz a szomorúság → fenyegető elmúlás

mondanivaló: nincs igazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött mindig ott lappang a boldogtalanság

Elbocsátó, szép üzenet: (1912)

már megromlott a kapcsolata Lédával, ez a műve a vele való szakítás verse (már korábban is akart szakítani első nagy szerelmével, de a lány nem engedte)

kegyetlen, igazságtalan és gyilkosan gőgös vers

kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már régóta nem volt igaz, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá (több korábbi versben is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette)

leírja, hogy soha nem is szerette Lédát, csak egy futó kaland volt, pedig a szíve mást gondolt



Csinszka-versek


Lédával való szakítás első hírére valósággal ostrom alá vették levelekkel a belé szerelmes nők.

Az átlagos levélírók között feltűnt egy fiatal kislány, aki egészen más hangon szólt a költőhöz: Boncza Berta.

Ő voltaképpen Ady távoli rokona volt, Erdély nyugati részében élt, a festői környezetű Csucsán.

1914-ben látogatta meg Ady először az akkorra már fiatal úrnőt. Aggályai is támadtak, hogy okos dolog-e egy majdnem 20 évvel fiatalabb lányba beleszeretni. 1915-ben mégis megtartották az esküvőt és utána a csucsai kastélyban éltek.

Csinszka Ady egyetlen támasza volt, biztosította számára a menedéket: élet szépségei → szimbólum.

Jellemzői:

nyoma sincs a Léda-versekre jellemző vívódásnak

hétköznapibb stílusban írta: egyszerű dalforma

szépség és idill őrzése

letisztult szerelem → védte a humánumot, a tegnapot

Őrizem a szemed: (1916)

az öregedő férfi szerelmi vallomása: elsősorban egy társban szeretné megtalálni a vigaszt, Csinszka háttérben marad

szerkezet:

1. vsz.: nyugalom: az egymást fogó kéz és az egymásba néző szem képe, megismételt „vénülő”: az öregség és a szerelem ellentétének feszültsége

2. vsz.: a kozmikussá váló kép („világok pusztulása”), a sor elején lévő metafora („ősi vad”), a rímek eltűnése a háborús rettenet, a riadalmat közvetíti

3. vsz.: megismétli az első strófát, amiért az érzelmi hangulati háttér megváltozott, nemcsak a biztonságérzetet sugall, hanem a kozmikus pusztulás hatására a riadt egymásba kapaszkodást is

4. vsz.: kérdésekre (miért, meddig) nincs és nem is lehetséges a válasz, a világ és az egyén sorsa egyaránt kiszámíthatatlan, de a boldogság, a szeretet igénye itt is megjelenik

Nézz, Drágám, kincseimre: (1917)

címben Csinszkát szólítja meg

szerkezet:

1. vsz.: megszólítás, helyzetének megállapítása

2. vsz.: büszke marad a magyarságra

3. vsz.: Csinszka szeresse őt akkor is, ha bajban van

4. vsz.: ha Csinszka nem jött volna életében, talán már meghalt volna, és azoknak kellett volna eltemetniük őt, akik gúnyolták

5. vsz.: Csinszka volt a menedéke, szeresse őt, míg élni fog

6. vsz.: megismétli az első szakasz két sorát, azt akarta, hogy Csinszka fiatalnak lássa

De ha mégis? (1918)

elégia

az elmúlás, a boldogság elvesztése, elérhetetlensége jelenik meg

már nagyon beteg volt és érezte életének elmúlását

Csinszkát kéri, hogy ilyen betegen is tartsa meg őt szívében és lelkében

megbékélés: végrendelet-szerű