Írom!
*szerk.*
Az osztrák és magyar érdekek a legjobban az 1848/49-es szabadságharc idején tűntek fel. A császári sereg végül az orosz cár seregének a segítségével győzedelmeskedett a honvéd sereg felett, így Magyarország kénytelen volt Világosnál 1849. augusztusában letenni a fegyvert. Az ezt követő időszak volt a neoabszolutizmus, Haynau (rém)uralmával, akit végül 1851-ben Bach menesztett. Ferenc József menesztette Bachot és 1860-ban kiadta az októberi diplomát, mely kilátásba helyezte az országgyűlés visszaállítását, majd februárban kiadta a februári pátenst, ami a tartományi gyűlés felé rendelte a birodalmi gyűlést. Ezt az 1861-ben összeült magyar országgyűlés nyíltan elutasította, mire Ferenc József átmeneti időszakot provizórium) hirdetett. 1865-ben Deák Ferenc megírta a „Húsvéti cikket”, melyben összefoglalta a nemesség hajlandóságát a változásra az uralkodó felé.
Az uralkodó (Ferenc József) és a magyar vezető réteg arra jutott, hogy egy olyan kompromisszumos megegyezést kell kitalálni, amelyben a birodalom egységes marad, megtarthatja nagyhatalmi állását, Magyarország pedig széles körben önálló.
Ennek a megoldásnak az alapját a konzervatív politikusok dolgozták ki Apponyi György vezetésével. A hadügy, a pénzügy és a külügy (melyek már 1848-ban is kérdésesek voltak) közös ügyekké váltak a delegáció felügyeletével, mely 2 független törvényhozás által kiküldött testület. A kiegyezési törvényt 1867-ben fogadták el. 1867. februárjában az uralkodó kinevezte gróf Andrássy Gyulát magyar miniszterelnöknek (mivel a kiegyezés törvénye szerint a magyar miniszterelnököt az uralkodó nevezi ki), júniusban pedig Ferenc József magyar király lett. A kiegyezés feltétele az előszentesítés joga volt, mely azt jelentette, hogy a magyar kormány olyan törvényjavaslatot terjeszthet az országgyűlés elé, amit az uralkodó jóváhagyott.
Az Osztrák-Magyar Monarchia egy kétközpontú alkotmányos monarchia. A közös ügyek mellett az uralkodó és a minisztérium is közös. Két külön hadügyminiszter volt (viszont a hadsereg parancsnoka az uralkodó), valamint a pénzügyminiszterek is külön voltak és felügyelték a két ország jövedelmeit. Az adókról való szavazást is külön tartották. Magyarország a közös ügyeken kívül önálló volt, így lehetősége volt a nemzeti érdekek érvényesítésére. A gazdasági megállapodást tíz évente az adott erőviszonyokhoz képest újratárgyalhatták. A közös ügyek fedezésére egy arányt találtak ki úgy, hogy figyelembe vették az ország népességét és gazdasági fejlettségét. Ez az arány: Ausztria 70%, Magyarország 30%. Közös volt a vámterület és a valuta (ez volt a korona), így a munkaerő és a tőke is szabadon áramolhatott. Mivel a piac csaknem egységes volt, Magyarországnak lehetősége volt gazdasági szempontból fejlődni és felzárkózni.

Forrásnak a kiegyezés rendszeréről tennék ábrát, + a húsvéti cikket tenném bele vagy valami korabeli képet, esetleg egy táblázatot a kor gazdaságáról (ami pl megmutatja, hogy miért 70-30 az arány).