Habár a köztársaság intézménye jelentősen elvesztette a lényegét a Kr.e. I. századi Rómában, a senatus meg akarta őrízni a jelentőségét. Caesar nem volt tekintettel a köztársasági hagyományokra, és dictatorként viselkedett, halmozta a tisztségeit, nem kötötte őket időhöz. A nép körében népszerű intézkedéseket hozott (földosztás stb.), a senatus megelégelte, hogy a köztársaság intézményével ellenes módon teszi ezt, ezért többen összeesküdtek ellene (köztük Brutus, nevelt fia) ezért Kr.e. 44-ben megölték.
Augustus hatalmi berendezkedése a principátus, mely végülis bújtatott diktatúrát jelentett; Augustus egyeduralkodóként tevékenykedett, de fenn tudta tartani a demokrácia látszatát; sosem viselt egynél több tisztséget; ám a princeps senatus rangjával mindig élt; tehát ő szavazott először a gyűléseken. Mivel a római haderő teljes egészében az ő irányítása alatt állt, emellett a birodalom leggazdagabb embere is ő volt, a senatus nagy valószínűséggel mellette szavazott a különféle kérdésekben. Sosem ragaszkodott egy-egy tisztséghez, de általában minden évben újraválasztották az emberek, ezért sosem háborodott fel az elit.