A magyar államalapítás kora

(vázlat)



Az államalapítás előkészítése:

- A X. század közepére helyreállt a feudális rend Európában, ezért a magyarok katonai vereséget szenvedtek:

nyugaton 933-ban Merseburgnál és 955-ben Augsburgnál,
a Bizánci Birodalomban 968-ban.
- A fejedelmek felismerték a változtatás szükségességét. Intézkedéseik:



Taksony fejedelem (955-972):
leállította a kalandozásokat
békére törekedett a szomszédos népekkel (házasságpolitika)
megkezdődött a bizánci kereszténység felvétele.
Géza fejedelem (972-997):
felismerte, hogy a magyarság körül megváltoztak a külpolitikai viszonyok:
nyugaton I. Ottó 962-ben megalapította a Német-római Császárságot,
délen a Bizánci Birodalom kapott új erőre.
megtörte a törzs- és nemzetségfők ellenállását,
973 húsvétján hittérítő papokat kért I. Ottó császártól, ezzel megkezdődött a katolikus kereszténység felvétele,
fia István (Vajk) számára bajorországi Gizellát kérte feleségül, akivel lovagok érkeztek,
új öröklési rendet fogadtatott el (seniorátus helyett primogenitúra),
adományokat tett az egyháznak, pl.: Szt. Márton hegyi bencés apátság (Pannonhalma) megalapítása 996-ban.
A királyi hatalom létrejötte:

- Géza fiának, Istvánnak (997-1000 vagy 1001-ig fejedelem) le kellett győzni a hatalma ellen lázadó vezéreket:

997-ben Koppány fellázadt az új öröklési rend miatt,
1003-ban az erdélyi Gyula, majd
1028 körül Ajtony hatalmát törte meg.
- Koppány legyőzése után II. Szilveszter pápa koronát adományozott Istvánnak (koronázás 1000. vagy 1001.)

István király államszervező tevékenysége:

- Királyi vármegyéket szervezett:

Élükön a királyi hatalom kihelyezett képviselője az ispán (latin: "comes") állt:
végrehajtotta a törvényeket,
bíráskodott,
beszedette az adókat,
igazgatta a várföldeket,
parancsolt a katonáskodó várjobbágyoknak.
Az ország összes udvarnépének közös elöljárója a nádorispán (latinul: palatinus) volt:
gondoskodott az udvar ellátásáról,
kezelte az udvarbirtokok javait,
ő volt a királyi vitézek parancsnoka és az udvari népek bírája.
- A királyi udvar (latinul curia) udvarháztól udvarházig vándorolt és felélte annak jövedelmeit.

- A királyi székhely Esztergom, majd Székesfehérvár lett.

- Törvényeket adott ki (I. és II. TVK):

intézkedett az egyház működéséről és a vallásgyakorlás biztosításáról,
védte a magántulajdont.
- Pénzt veretett (dénár, két alkalom).

- Okleveleket adott ki.



István király egyházszervező tevékenysége:

- Tíz egyházmegyét alapított:

nyolc püspökség
két érseki tartomány (Esztergomit és Kalocsa),
- A magyar egyház feje az esztergomi prímás-érsek lett.

- Az egyház jövedelme kettős eredetű volt:

a püspökségek földadományokat kaptak a királytól,
a tized (decima = dézsma) is az egyházat gyarapította.
A trónutódlás kérdése:

- István király fia Imre herceg vadászbalesetben meghalt. Lehetséges örökösök:

Vazul (Géza testvérének Mihálynak a fia lehetett),
Orseolo Péter (Orseolo Ottó velencei dózse és István nővérének fia)
- István Pétert jelölte utódjául, ezért:

Vazul összeesküvést szőtt István ellen, ezért a király megvakíttatta.
Vazul fiai – András, Béla és Levente – Lengyelországba menekültek.
István ezzel a jelöléssel kizárta az Árpád-ház fiágát az öröklésből, ezért halála után (1038) trónharcok kezdődtek az országban.

Szent István történelmi érdeme:

- Szent István a magyar történelem egyik legkimagaslóbb egyénisége.

- Nevéhez fűződik:

a keresztény Magyar Királyság megalapítása,
a független magyar egyházszervezet kiépítése,
az első törvények kibocsátása.
- Uralkodása alatt Magyarország a keresztény Európa része lett.

- Tevékenységéért 1083-ban szentté avatták.