A prágai tavasz Magyarországon alig éreztette a hatását, eltiprása viszont jelentősen kihatott a politikai és társadalmi életre. Miközben a propaganda a Csehszlovákiának „testvéri segítséget” nyújtó Magyar Néphadsereg hazatérő alakulatait dicsőítette,[3] katonai részvételünk a szomszédos szuverén állam lerohanásában sokat rontott hazánk nemzetközi megítélésén, még feszültebbé tette a két ország népeinek amúgy sem túl jó viszonyát, itthon pedig kedvezőtlen közhangulatot teremtett, ami a hatalmi legitimációjára különösen érzékeny Kádárnak nem volt mindegy.

A prágai őrségváltást a felvidéki magyarság is megsínylette. Miután a korrekt nemzetiségi politikára törekvő Dubček rövid regnálása idején fellélegezhettek a cseh nacionalista Novotný 15 éven át tartó represszív uralma alól, ismét egy magyargyűlölő került Csehszlovákia élére: az a Gustáv Husák, aki 1945-ben a Szlovák Nemzeti Tanács belügyi megbízottjaként főszerepet játszott a magyarok és németek kollektív bűnösségét deklaráló, a felvidéki magyarság jogfosztását és kitelepítését lehetővé tevő kassai kormányprogram megvalósításában.