Teknőinek gyors összehúzása által, tehát záróizmai működésének az eredményeképpen nagy erővel löki ki kagylói közül a vizet és így hátrafelé lendül el, miközben a mozgás irányát egy, a teknők közül kiálló köpenyrész szabja meg. Egy angol megfigyelő azt állítja, hogy az apály alkalmával visszamaradt víztócsában vígan látta ugrándozni a Pecten opercularis L. nevű faj fiataljait. A mozgásuk heves, gyors, zegzugos irányú volt, nagyon hasonló a kacsákéhoz, melyek eső előtt a tűző napon játszadoznak egymással. Teknőik hirtelen kinyitásával és bezárásával a nyíl gyorsaságával tudnak a vizen át repülni. Egy-egy ugrás méternyi távolságra is elröpítheti őket, s egy másik éppen olyan gyors mozdulat egészen más irányba viheti őket. Majd bezárulnak, ha veszély fenyegeti őket!