Tíz egymásnak ismeretlen ember érkezik a Néger-szigetre, Devon partjaihoz. A szigetet az
ismeretlen és rejtélyes Mr. V. A. Lacky vásárolta meg, és egy pazar villát építtetett rá. A vendégek egy apró
csónakon kelnek át, és érkeznek el a fényűző házhoz, ahol a két alkalmazott, Mr. és Mrs. Rogers fogadja
őket. Hamar kiderül, hogy Mr. Lacky nincsen sehol, sőt arra is fény derül, hogy valójában még egy vendég
és a személyzet sem találkozott vele személyesen. Fred Narracot, a csónakos visszaindul a szárazföldre, és
megjegyzi, hogy nagy vihar készülődik, a tenger valószínűleg napokig háborogni fog. A vendégek szobáikban a
falon bekeretezve egy gyermekdalt olvashatnak, a Tíz kicsi néger mondókát. Az ebédlőben 10 kicsi
négerfej szobrocskát találnak az asztalon. Amikor a vendégek vacsorához, asztalhoz ülnek, egy távoli
gramofonból egy ismeretlen hang szólal meg és a vendégek mindegyikét gyilkosság elkövetésével vádolja
meg. A gyilkosságokban az a közös, hogy soha nem vontak felelősségre senkit az elkövetett
cselekményekért, a gyilkosságok rejtve maradtak. A vendégek rájönnek, hogy csapdába estek, a viharos
tenger miatt nincs mód a hazatérésre, és a segélykérő jelekre sem válaszoltak. Némelyikük beismeri a saját
gyilkosságát, mások tagadják. Megsejtik, hogy a sziget tulajdonosa – Mr. V. A. Lacky, vagy másképpen:
VALAKI – talán nem is létezik.
Ezután sorra gyilkolják meg a vendégeket kezdve Anthony Marstonnal, majd utoljára Vera
Claythorne hal meg, aki viszont önmagát akasztja fel, miután lelőtte Philip Lombardot egy revolverrel,
mikor már csak ők ketten maradtak élve, mindketten egymásra gyanakodva. Claythorne, Lombard meggyilkolása
után visszaérkezve szobájába, egy kampóról lelógó kötelet talál, alatta egy székkel, és a vele történtek hatására –
hogy két embert is megölt, egyet pár perccel előtte, a kisfiút pedig régebben – felakasztja magát.
Hamar feltűnik a vendégeknek, hogy mindegyik haláleset úgy történik, ahogy az a dalban meg van
írva, és mikor egy ember meghal, egy porcelánfigura eltűnik az asztalról. Az epilógus elején Sir Thomas
Legge és Maine felügyelő vitázik a szigeten történtekről a Scotland Yardon. A vita végén megegyeznek abban,
hogy bár a vendégek közül kellett lennie valakinek a gyilkosnak, semelyikük sem lehetett. Az epilógus egy
palackpostán jött levéllel folytatódik, amit az „Emma Jane nevű halászhajó kapitánya juttatott el a Scotland Yardra”. A
levelet Lawrence Wargrave bíró írja, bevallva, hogy ő követte el a tömeggyilkosságot. Elmondja, hogy van
egy veleszületett hajlama: szeret halált okozni és látni, megemlítve a darazsakkal és egyéb rovarokkal végzett
kísérleteit a kertben. De emellett nagyon erős igazságérzete is van, „irtózott a gondolattól, hogy ártatlan ember vagy
egyéb teremtmény szenvedjen vagy haljon meg az ő közreműködésével”. Ezek miatt a hajlamok miatt választotta a jogi
pályát. Később rádöbbent, hogy nem elég neki a vádlottak fölötti ítélkezés, hanem „ölni akar”. Volt egy
terve, miszerint olyan embereket öl meg, akik úgy okozták más emberek halálát, hogy a bíróság azt nem
tudta bizonyítani. Összegyűjtött tíz ilyen embert, és meghívta őket szigetre. A vendégek között azonban ő is
ott volt, és titokban ő végzett a sziget lakóival; még saját halálát is megrendezte, hogy rá ne
gyanakodjanak tovább a még életben maradt vendégek, és hogy a háttérben tovább folytathassa tervének
megvalósítását. Megírja, hogy a palackposta tengerbe dobása után öngyilkosságot követ el abban a
helyzetben, amiben színlelt halála után holttestét szobájában elhelyezték. Bevallja, hogy azért írja le tetteit, hogy
ha valaki megtalálja, a világ tudomást szerezzen zsenialitásáról.