A szimbolumtárból:

Féreg:
Isten rettentő nagyságával szemben az ember esendőségét, nyomorúságát (Jób 25,6), valamint az igaz ember szenvedését és megalázottságát fejezi ki: „De én csak féreg vagyok, nem ember” (Zsolt 22,7).

A pusztulás, a végítélet képeként is szerepel: „a férgük nem pusztul és a tüzük nem alszik el” (Iz 66,24; Mk 9,48). Ezért a halálban való megsemmisülés, a kárhozat, s a legfőbb gonosz, a kígyó elnevezése is lehet „nagy féreg”. A gyümölcsöt megrontó féreg a bűnre, a fertőzöttségre utal. Ugyanakkor a pillangóvá változó hernyó mint Krisztus-szimbólum a feltámadás kifejezője.

Danténál az ember földi létének nyomorúságát jelképezi, amelyből a pillangó szimbolizálta, Istenhez vágyódó lélek felemelkedik: „Nem látjátok, hogy az ember mi? Féreg / mely majd formáland angyali pillangót” (Ist. Színj., Purg., X. 124–125).

A féreg William Blake-nél a rózsa, azaz a szépség fő ellensége (A beteg rózsa).

Csehov A csinovnyik halála c. elbeszélésében a csinovnyiklét embertelen kisszerűségének groteszk jelképe, amelyre a főszereplő, Cservjakov neve utal (cservjak-’féreg’).

Fa:
A világfa jellegzetes példája a skandináv mitológia kőrisfája, az Yggdraszill, amely a világ közepén áll, annak szerkezetét tartja, s egyben világmodell (Edda, A völva jövendölése, 19)

• A Ter 2,9-ben megjelenő „élet fája” az Isten teremtette ember örök életét, haláltól való mentességét biztosítja, amelyet az első bűn, a rtudás fája tiltott gyümölcsének elfogyasztása miatt veszített el.

lásd bővebben:
https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch03s03.html