A középkori Európa társadalmi szerkezete, hadszerkezete, és államszerkezetére a feudalizmus volt jellemző. A feudalizmus lényege, hogy a katonai szolgálatért cserébe a a hűbéres a hűbérúrtól földet kap, melyet örökíthet, illetve egy részét továbbadhatja más hűbéreseknek szolgálatért cserébe. Az így kapott hűbéri lánc Európa sajátos szerveződése, a föld magántulajdon megléte, illetve a nehézlovas harcmodor megjelenése eredményezte. A középkori uradalomnak három fő része volt. A majorság, mely a földesúr saját földje, illetve vára volt megtalálható. Ez a föld az övé volt, az ősiség megjelenésével ezt a birtokot eladni, eladományozni nem lehetett. Az uradalom másik része a jobbágytelkek összessége, illetve az ehhez társuló szántóföldek. A jobbágyok nem birtokolták a ezt földet, csupán használati joguk volt hozzá, melyet tovább is örökíthettek. Cserébe a földesúrnak robottal tartoztak, neki ajándékkal kellett szolgálni, adót kellett fizetni, illetve a földesúr igazságszolgáltatása alá tartoztak. Az uradalom harmadik része a közös területek, ezeket mindenki szabadon használhatta. Ilyenek például az uradalom területén lévő legelők, erdők, tavak, folyók. Ezek használatától nem lehetett megfosztani a jobbágyakat, ennek ellenére a makkoltatás több helyen földesúri kiváltság volt, illetve a malmokat nagy részt ők üzemeltették.