A hidegháború a II. világháború után a két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió, valamint tömbjeik között kialakuló éles szembenállást jelenti. A bipoláris világrendben a két szövetségi rendszer katonai, gazdasági és ideológiai tekintetben is szemben állt egymással 1947-1989 között. A több évtizedes szembenállás azonban soha nem vezetett közvetlen szovjet-amerikai háborúhoz.

A kétpólusú világ kialakulásának folyamata 1945-47

• a II. világháború után a győztesek közötti ellentétek kiéleződtek
• elmélyült a kölcsönös bizalmatlanság és a gyanakvás a SZU és az USA között, hiszen a SZU Vörös Hadserege Európa közepén állomásozva fenyegető erőt jelentett Nyugat-Európa számára is, és a párizsi békében egyértelműen a szovjet túlsúly érvényesült, ugyanakkor az amerikaiak az atombomba birtokában félelmet ébresztettek a szovjetekben
• kialakult Európa végzetes kettéosztottsága, amit már a jaltai konferencián történő egyezkedés is előrevetített
• Churchill híres fultoni beszédében 1946-ban már az Európát kettéosztó „vasfüggönyről” szólt, ami végzetesen elválasztja egymástól a szabad nyugati világot és a Szovjetunió által megszállt Közép-Kelet Európát. A „vasfüggöny” a kétpólusú világ létrejöttének jelképévé vált.
• Közép-Kelet Európa országainak szuverenitását felszámolták a Vörös Hadsereg megszállása idején (1945-47) között szovjet nyomásra durván megsértették a demokratikus elveket megtörtént a helyi kommunista pártok hatalomátvétele
• 1947-ben az USA elnöke Truman megfogalmazta doktrináját a szabad nemzetek és a totalitárius rendszerek szembenállásáról FORRÁS! az USA célja a szabadnemzetek megsegítése a „minden kényszertől mentes” a szabadságra építő rendszerek kiépítse, szemben a totalitárius rendszerekkel.
erre válaszul megszületett a Zsdanov-doktrina, ami a Szovjetuniót és tömbjét nevezte demokratikusnak, a szembenálló amerikai tömböt imperialistának
a két tömb vezetői szerint az egyiknek előbb-utóbb el kell tűnnie
• az amerikaiak megfogalmazták a „feltartóztatási politikát” és a „dominó elvet” amit Sztálin a Szovjetunió elleni fellépésként értelmezett ezzel elkezdődött a hidegháború ideológiai-politikai-katonai-gazdasági életmódbeli szembenállás, versengés az USA és a Szovjetunió tömbjei között

A szembenálló katonai tömbök kialakulása (térkép)
A hidegháború során a két szuperhatalom kiépíti saját katonai tömbjét, ami a hidegháború idején mindvégig a fenyegetés legfontosabb eszköze, elletve a helyi konfliktusokban időről-időre bevették azokat.

a) A NATO létrejötte: 1949

• 1949 augusztusában Németország nyugati megszállási övezetében létrehozták a Német Szövetségi Köztársaságot = NSZK
• válaszként a szovjet-zónában megalapították a Német Demokratikus Köztársaságot=NDK. Ezzel Németországot kettészakította a hidegháborús szembenállás…
• az NDK közepén Berlin változatlanul négy megszállási övezetre volt osztva, aminek nyugati felét 1948-49-ben Sztálin blokád alá vette- csak egy légi folyosón tudták megoldani Nyugat-Berlin ellátását „berlini válság”: a szovjet légierő tűzparancsot kapott a berepülő nyugati gépek kilövésére
• 1949. április 4-én az USA, Kanada, Luxemburg, Izland, Portugália, Olaszország biztonságuk megőrzése érdekében létrehozták az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetét=NATO-t
• az alapszerződésben megfogalmazták, hogy ha valamely tagállamot támadáséri, akkor a többi tagállam megteszi a szükséges lépéseket

b) A Varsói Szerződés létrejötte: 1955

• 1955 májusában felveszik az NSZK-t a NATO-ba, ezt a Szovjetunió közvetlen fenyegetésként értelmezte
• emiatt Moszkva létrehozta saját katonai szervezetét
• az alapító okiratot Varsóban írta alá a Szovjetunió, Bulgária, vagyis a közép-kelet-európai szocialista államok
• az alapszerződésben a tényleges viszonyokat rögzítették, hisz 1945 óta a Vörös Hadsereg által megszállt területeken szovjet irányítás alatt álltak a megszállt országok hadseregei
• a tagok egymásnak katonai segítséget nyújtanak egy esetleges NATO támadás idején
• emellett a tömbön belüli forradalmi megmozdulások leverésében is segédkeznek a szövetséges hadseregek, amire példa: az 1956-ban Magyarország, 1968-ban Csehszlovákia és 1981-ben Lengyelország forradalmai elleni katonai beavatkozás
Tehát mindkét katonai tömb védelmi szövetség, de mindkét oldalon kemény elszántsággal készültek a háborúra az ellenséges tömbbel szemben → fegyverkezési verseny kialakulása:
• célja kezdetben az ellenséges tömb feltartóztatása majd az ’50-es évektől a kölcsönös elrettentés volt, miután rájöttek, hogy a felhalmozott fegyverarzenállal végleg kipusztíthatnák az egész emberiséget (az 1950-es évekre több ezer nukleáris robbanófej)
• az erőviszonyok kiegyenlítettek voltak
• az 1960-as évekre nagyjából azonos (hatalmas) összeget fordítottak fegyverkezésre

Lépései:
 1949: a Szovjetunió is előállította saját nukleáris fegyverét
 1952: az USA előállította az 1. hidrogénbombát
 1953: a Szovjetunió is előállította saját hidrogénbombáját
 1957: a Szovjetunió először küldött fel mesterséges holdat (szputnyikot) a világűrbe Föld körüli pályára
 1961: a Szovjetunió felküldte az első embert: Jurij Gagarint a világűrbe
 1968: az első ember a Holdon Niel Armstrong, amerikai
 a fegyverkezési versenyben a két tömb tagjai is bekapcsolódtak: 1952-ben Nagy-Britannia, 1960-ban Franciaország, 1964-ben Kína is rendelkezett már atomfegyverrel
 a fegyverkezési verseny mélypontja, 1962-ben már több tízezer nukleáris fegyver volt mindkét oldalon → támadás esetén a másik félnek pár perc állt volna rendelkezésére, hogy eldöntse: megindítja-e az ellentámadást
 ha nem indít ellentámadást, akkor pár percen belül elpusztult volna, ha igen, akkor a másikat pusztítja el, majd ő is odavész, mert az óriási sugárzásban beállt volna a nukleáris tél
 a hamis riasztás is végzetes lehetett volna

Mindkét fél pontosan tudta, hogy nem vetheti be a felhalmozott nukleáris fegyvereit, mert a harmadik világháborút nem élné túl senki, de az állandó helyi konfliktusokban bevetették a hagyományos fegyverarzenált.

A kubai válság

A hidegháború éveiben számos helyi konfliktusba állt szemben egymással a két szuperhatalom, illetve tömbjeik. Ezek a helyi konfliktusok az újabb világháború kitörésével fenyegették a világot. Ilyen helyi konfliktus volt például a szuezi válság 1956-ban, aminek során mindkét szuperhatalom ügyelt arra, hogy ne sértse meg a másik érdekszféráját. Ezzel szemben a kubai válság idején, 1962-ben a világ közel került a III. világháború kirobbanásához.

A válság előzményei :

• Kuba hagyományosan amerikai érdekszférába tartozott
• 1959-ben Fidel Castro vezetésével egy baloldali rezsim győzött a sziget országában, amely nyíltan antikapitalista elveket hirdetett, az amerikai tőkét kiűzte az országból
• azonnal megkezdődött a „rubeldiplomácia” = a szovjetek rubelmilliókkal segítették az új, Castro vezette baloldali rendszer küldetését, ezzel potenciális szövetségessé tették az új államot
• cserébe a Szovjetunió nukleáris hordozófejjel ellátott rakétákat telepített a szigetre, amivel elérhették az USA-t, sőt Kanadát is
• ez tulajdonképpen válaszlépés volt az USA nem túl barátságos lépésére: 1952-ben nukleáris hordozórakétákat telepített Törökországba, amelyeknek hatótávolsága elérte Moszkvát, sőt Leningrádot is
• a szovjet rakétákat látva Kennedy elnök blokád alá vette a szigetországot: az amerikai haditengerészet tűzparanccsal felvonult a Disznó-öbölben
• a szovjetek rakétáikat élesítve az USA ellen fordították
• a két szuperhatalom tömbjei is rádiókészültségben voltak
• két héten keresztül farkasszemet nézett egymással Kennedy elnök és Hruscsov elnök (karikatúra!)
• a világ ekkor jutott legközelebb ahhoz, hogy a két szuperhatalom közvetlen háborúba képjen egymással, és ezzel kirobbantsa a III. világháborút

A szembenálló felek álláspontja

• Kennedy a Kongresszus előtt elmondott beszédében párhuzamba állította a szovjet rakéták Kubába telepítését a ’30-as évek agresszív politikájával
• a ’30-as években az agresszív államokkal (Németország, Olaszország, Japán) nem történ semmiféle határozott, katonai fellépés, így a világ belesodródott a II. világháborúba
• ezért az USA nem nézi tétlenül, hogy Kubát „börtönné változtatták, és onnan közvetlenül fenyegetik az USA területét a szovjet rakétákkal
• ugyanakkor Hruscsov válaszából láthatjuk, hogy esztelenségnek tarja azt az amerikai félelmet, hogy a szovjetek agresszorként lépnének fel
• ígéretet tesz arra, hogy nem fogja megtámadni az USA-t, illetve Törökországot, ahová amerikai rakétákat telepítettek, hisz ez végzetes lenne a világbékére nézve, ugyanakkor elvárja Kennedy elnöktől, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács előtt tegyen nyilatkozatot arról, hogy nem fogja bevetni a Disznó-öbölben állomásozó katonai erejét Kuba ellen
Két hét múlva enyhült a feszültség: mindkét fél ígéretet tett arra, hogy a rakétáit visszavonja.
A kubai válság mélypontja volt a hidegháború történetében. Ezt követően egy kisebb enyhülési időszak vette kezdetét. 1947-62 tartó időszakot nevezzük a klasszikus hidegháborúnak.

A válság megoldásának következményei

Enyhülési és reálpolitika

A hidegháború hosszú, fagyos időszakában időről-időre bekövetkeztek kisebb enyhülési szakaszok, amikor a szembenálló felek nyílt konfliktusok az éles szembenállás helyett az együttműködés keresték. Ez általában a mélypontok után következett be, amikor gyűlölködés helyett egy időre reálpolitikát folytattak.

• a kubai válság mindkét vezető szemét felnyitotta, hogy a „tűzzel játszottak”, nagyon közel kerültek a végzetes atomháborúhoz → kölcsönös a törekvés a párbeszédre (Hruscsov: „felülkerekedett a józanész”)
• 1962-ben „forró drótot”, azaz közvetlen telefon kapcsolatot hoztak létre a Fehér Ház és a Kreml között, hogy a közvetlen kommunikációval megelőzzék a kubaihoz hasonló válságok kialakulását
• 1963: aláírták az atomcsend egyezményt, aminek értelmében nem folytatták tovább a felszín felett a kísérleti robbantást
• 1968: aláírták az atomsorompó egyezményt, amiben megállapodtak arról, hogy nem bővítik tovább az „atomklubot”, vagyis a nukleáris fegyverrel rendelkező államok körét, ezzel megállították az atomfegyverek további terjedését (de még nem mondták ki a meglévő atomfegyverek leszerelését)

1968-ra azonban az USA olyan mértékben szerepet vállalt a vietnami háborúban, ami újra a kapcsolatok elhidegüléséhez vezetett.
A hidegháború 1989-ig tartott, számos helyi konfliktust és háborút eredményezett (pl.: koreai, vietnami), és folyamatos ellenségeskedést és elzárkózást jelentett a világ két pólusa között. Végül 1989-ben a Szovjetunió vezette keleti blokkban elindult a rendszerváltás, felbomlott a Szovjetunió, leomlott a „vasfüggöny”, ezzel megszűnt a bipoláris világrend és a hidegháború.