A párizsi forradalom (1848. február 22.) híre március 1-jén érkezett Pozsonyba. Kossuth az alsótábla március 3-i ülésén általános támadást indított az abszolutizmus rendszere ellen. Felirati javaslatban követelte a kötelező örökváltságot. Új alkotmányt követelt nemcsak a magyaroknak, hanem a birodalom többi népének is. Követelte még a népképviseletet, a független nemzeti kormányt, a jobbágyfelszabadítást és a törvény előtti egyenlőséget.
Március 13-án kirobbant a bécsi forradalom. Az udvar az országgyűlés föloszlatását mérlegelte. István nádort Bécsbe rendelték, hogy ne tudja összehívni a felsőtáblát. Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult. Arra bátorította őket, hogy követeléseikkel gyakoroljanak nyomást az országgyűlésre.
A bécsi forradalom új helyzetet teremtett. Március 14-én Pozsonyban a felsőtábla elfogadta a Felirati javaslatot. Másnap küldöttség vitte a föliratot Bécsbe. Március 15-én kirobban a pesti forradalom. A „márciusi ifjak”, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János még március 14-én este a Pilvax kávéházban elhatározták, hogy a követeléseknek másnap utcai tüntetéssel adnak hangot.
A „forradalmi csarnokból” kilépve legföljebb tizenöten lehettek. Néhány óra múlva Pest utcáin soha nem látott, húszezres tömeg hömpölygött. Petőfi és társai elindultak az egyetemre. Az egyetemi ifjúság csatlakozása után mintegy ezren folytatták útjukat Landerer Lajos nyomdájához. A tömegben az egyetemi ifjúság, a pesti polgárok mellett ott voltak a József-napi vásárra érkező parasztok ezrei is. Itt Irinyi József „a nép nevében” lefoglalt egy gépet és kinyomtatták a „Nemzeti dal”-t és „12 pont”-ot, ami forradalmi jellegű memorandum. Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, az ellenzéki nemesekből megalakult a Közcsendi Bizottmány, majd a tömeg megindult Budára, hogy a legfontosabb kormányszékkel is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt. A Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, hanem elfogadta a „12 pont”-ot és szabadon bocsátotta Táncsicsot. Pest forradalma – ellentétben Párizséval és Bécsével – vértelen forradalom volt. Este a Nemzeti Színházban a tömeg kérésére eljátszották a Bánk bánt.