A kereszténység védőbástyája a középkorban széles körben használt díszítő jelző, missziós érzület, mellyel a nyugati kereszténységet a nem keresztény (pogány, muszlim) népek és országok, különösképpen az Oszmán Birodalom támadásai ellen sikerrel védő országokat illették. Ez időben és e népek ellen harcolván vált a magyar nemzeti hivatástudat kifejezésévé. A magyar nemzetfogalom, nemzeti identitás két legfontosabb eredő forrása a hun–magyar rokonságon alapuló leszármazástudat (más néven történeti tudat) és a kereszténység védőbástyája eszméből levezetett hivatástudat.[2] A lengyel-magyar barátság kialakulásában is szerepe volt.