A keményítő amilózhélixének belsejébe pontosan befér a jódmolekula. Ebben az új környezetben gyenge van der Waals vonzás rögzíti őket, ez hatással van az elektronszerkezetre és az elnyelt fény hullámhosszára, a hélix belsejében sok nagy elektronegativitású „O” található; ezek polarizálják a I2 elektronfelhőjét; emiatt a I2 könnyebben gerjeszthető lesz; az oldat színe mélyül). Melegítés hatására a jódmolekulák kidiffundálnak a hőmozgás miatt szétzilálódott hélixből, tehát a kékes szín megszűnik, a reakció megfordul.

A jód alapvetően egy apoláris anyag, ezért vízben nem oldódik jól.
`I_2` + `H_2O` ⇌ `HI` + `HOI`
Jelentősen megnő az oldódás, ha a rendszerhez lúgot adunk:
`I_2` + `2` `NaOH` = `2` `IO^_` + `Na^+`
A hipojodid ion színe opálos, sárgás, ezért az oldat barnás színe "felhígul"; halvány sárgává, alig észrevehető elszíneződéstől eltekintve színtelenné válik
Ha visszasavanyítjuk rendszert, akkor a hatás eltűnik, a hipojodid ionok visszaalakulnak elemi jóddá (egyensúlyi reakció lévén)
( a helyzet bonyolultabb, hiszen a hipojodid ion diszproporcionál `IO_3^-`-ra és jodidionra, de a jelenség megértése szempontjából ez lényegtelen)