Szia!
1.
Az emberi érzékelés általános jellemzői
Eszköztár:
Az élőlények általánosan jellemző sajátossága az ingerlékenység, ami azt jelenti, hogy képesek felfogni és feldolgozni a külső és belső környezetükből származó hatásokat, az ingereket.

Az állatok és az emberszervezetében különleges, az ingerek felvételére és ingerületté alakítására szolgáló sejtek, sejtcsoportok, idegen szóval receptorok alakultak ki. Az ingerfelvevő a legegyszerűbb esetben egy érző idegsejt, ilyenek például a bőr fájdalomérző receptorai. Máskor idegsejtekkel kapcsolatban álló érzéksejtek szolgálnak az ingerek felfogására. Az érzékszervekben az érzéksejteket segédberendezések veszik körül, amelyek hatékonyabbá teszik az ingerfelvételt.

A receptorokat aszerint csoportosítjuk, hogy milyen típusú ingert fognak föl, és alakítanak ingerületté. Eszerint megkülönböztetünk fény-, hő-, mechanikai és kémiai receptorokat. A szem érzéksejtjei a fényt, a fül mechanikai receptorai a hang rezgéseit, a bőr hőérzékeny sejtjei a környezet hőmérséklet-változásait, a nyelv kémiai receptorai a táplálék kémiai ingereit fogják fel.

A receptorsejtekben csak megfelelő erősségű inger hatására jön létre ingerület, a túlságosan gyenge ingernek nincs hatása. Küszöbingernek nevezzük azt a legkisebb erősségű ingert, amely egy receptorban

ingerületet alakít ki. A küszöbingernél gyengébb ingerekről nem szerzünk tudomást, vagyis nem halljuk meg az ennél kisebb erősségű hangokat, nem érezzük a túlságosan híg konyhasóoldatízét stb.

A receptorokból az ingerületet érző idegsejtek továbbítják a központi idegrendszerbe, annak is az agykérgi területére, a megfelelő érzőközpontba. Az érzőközpontban történik az ingerület feldolgozása, ott alakul ki az érzet, tudatosul a látott kép, a hallott hang vagy az étel íze. A túlságosan erős ingerek a receptor fajtájától függetlenül fájdalomérzetet alakítanak ki a kérgi érzőközpontokban.

2.

A HORMONÁLIS SZABÁLYOZÁS ALAPELVEI
A többsejtű szervezetek sejtjei kémiai közvetítők segítségével teremtenek egymással kapcsolatot. Az információk átadása különböző módon lehetséges, melyek egyik típusát a szinapszisok működésében már láthattuk.
A receptorok sejtmembránbeli száma összefügg az ingerek mennyiségével. Mi okozhatja, hogy a megfelelő fájdalomcsillapítás eléréséhez az orvosnak egyre nagyobb mennyiségű morfint kell adagolnia a betegnek?
A kémiai közvetítők (hírvivők) eljutva a célsejthez, annak – a hírvivőre specifikus – receptorához kötődik. A kapcsolat megváltoztatja a receptor térszerkezetét, amely ezáltal aktivál egy vele kapcsolatban lévő molekulát, a G-fehérjét. A G-fehérje konformációváltásának következtében különböző folyamatok indulhatnak be a sejthártyában, illetve a sejten belül. A változások eredményeként fehérjék aktiválódnak, ami valamilyen közvetítő anyag kialakulását teszi lehetővé. Az egyik legjelentősebb sejten belüli közvetítő az ATP-ből képződő ciklikus-AMP (cAMP), de a Ca2+, esetleg a citoplazma egyes fehérjéi is módosíthatják a sejt folyamatait. Bármelyikük megjelenése enzimet aktivál, amely a citoplazmában egy-egy biokémiai folyamatsor beindulását, leállását, gyorsulását vagy lassulását eredményezi.
A hormonhatás típusai
A hormonhatás típusai

Amennyiben a hormonmolekula (pl. adrenalin, ACTH, TSH, FSH, LH, parathormon, kalcitonin) bekapcsolódott a receptorba, a mellette lévő G-fehérje képessé válik GTP-t GDP + Pi-vé hidrolizálni. A változás módosít egy inaktív állapotban lévő enzimet, az adenilát-ciklázt, amely az ATP-ből cAMP-t alakít ki, az pedig egy másik enzimre (protein-kináz-A) hat. Ez különböző enzimeket aktiválhat (foszforilálva azokat) módosítva számos folyamat kialakulását. A válasz specifitását az adott sejtben megtalálható foszforilálható fehérjék minősége és mennyisége adja.
Más hormonok (pl. az acetilkolin, a vazopreszszin, az oxitocin, a szerotonin) a sejt Ca2+-szintjének növelésével módosítja a működést. A hormon receptorba való kötődésével módosuló G-fehérje ioncsatornát nyit, amelynek következtében a sejt környezetéből – a koncentrációkülönbség miatt – ionok kerülnek a sejtbe. Az ionokat a citoplazma kalciumkötő fehérjéi veszik fel, és ezek aktiválódva különböző élettani hatást fejtenek ki.
Hírvivő lehet az inozitol-trifoszfát (IP3) és a diglicerol (DAG) is. Ezek közvetítésével termelődik a belső elválasztású mirigyekben nagyobb mennyiségű adrenalin, aldoszteron, inzulin, növekedési hormon, tesztoszteron, parathormon stb.
A szteroidhormonok és a pajzsmirigy hormonjai kémiai tulajdonságuknak megfelelően képesek a sejthártyán átjutni. A citoplazmában vagy a sejtmagban lévő belső receptormolekulákhoz kötődve közvetlenül a célsejt sejtmagjára, az RNS szintézisére hatnak. A kialakuló új fehérjék módosítják a sejt működését.
Hormon: sejtekben, szövetekben vagy belső elválasztású mirigyekben termelődő olyan szerves vegyület, amely befolyásolja az életműködéseket.
Az állati hormonok jellemzői:
–hatás- és – legtöbbször – fajspecifikusak;
– nem a termelődés helyén hatnak;
– közvetve befolyásolják a folyamatokat;
– a hatás során felhasználódnak.
A hormonok termelését több tényező szabályozza. A testfolyadékban található anyagok mennyisége – a belső környezet egy tényezője – módosíthatja a mirigy működését (pl. hasnyálmirigy szigetei, mellékpajzsmirigy stb.).
A testfolyadékkal jut el a célmirigyhez egy másik belső elválasztású mirigyben képződött hormon is. Az agyalapi mirigy serkentő hormonjai a pajzsmirigy, a mellékvese kéregállománya az ivarmirigyek hormontermelését szabályozza.
Az ember belső elválasztású mirigyei
A hormontermelés szabályozása
Az ember belső elválasztású mirigyei A hormontermelés szabályozása
A neuroendokrin rendszer működését az idegsejtek által képezett neuroszekrétumok irányító hatása és a közvetlen idegi szabályozás is biztosítja. A hipotalamusz egyes idegsejtjei által termelt neuroszekrétumok serkentik vagy gátolják az agyalapi mirigy hormontermelését. A mellékvese velőállománya pedig szimpatikus hatásra termel és ad le a vérbe több hormont.
Vizsgáld meg a hormontermelés szabályozását a .2. ábrán! Milyen szabályozási típusokat figyelhetsz meg? Sorolj fel olyan zavaró jeleket, melyek – eddigi ismereteid alapján – befolyásolják a hormonrendszer működését! Milyen módjai alakultak ki a visszacsatolásnak?
A változó környezetben a hormontermelés negatív visszacsatolásos szabályozása biztosítja a szervezet működésének megfelelő egyensúlyát, az állandóságot. A bonyolult szabályozókörök pontos tevékenységének megzavarása, a helytelen beavatkozás súlyos következményekkel járhat.

3.
A reflex
Működésük szerint a neuronoknak három fő típusuk van. Az érzőidegsejtek inger felvételét végzik, vagyis a szervezetet kívülről érő vagy belső állapotát jelző hatásokra ingerületbe kerülnek. Ingerületük az axon útján a központi idegrendszerbe jut. A köztes idegsejtek vagy interneuronok két vagy több idegsejt között közvetítik az ingerületet. A végrehajtó idegsejtek, más szóval a mozgatóneuronok az ingerületet a végrehajtó szervhez továbbítják, például egy izomhoz vagy egy mirigyhez.

Reflexív vázlata
Reflexív vázlata
Az érzőidegsejtek révén a központi idegrendszerbe érkező ingerületet általában interneuronok továbbítják a végrehajtó idegsejt(ek) felé. Az érző- és az interneuronok axonja is sokszorosan elágazódhat, így bonyolult neuronhálózatok jönnek létre. Ezek lehetővé teszik az ingerület sokirányú szétterjedését és feldolgozását a központi idegrendszerben.

A reflex az idegrendszer alapvető működése: valamilyen inger hatására az idegsejtek közreműködésével meghatározott válaszreakció alakul ki. A reflex létrejöttében szerepet játszó idegrendszeri kapcsolat a reflexív, amely érző, köztes és mozgatóidegsejtekből áll. Utolsó tagja a végrehajtó szerv, aminek működése a hozzá érkező ingerület hatására megváltozik, pl. az izom összehúzódik, a mirigy váladéktermelése fokozódik.

Amikor például megszúrjuk az ujjunkat, a bőrünk receptoraiban kialakuló ingerület az érzőneuronok axonján a gerincvelőbe jut, majd köztes idegsejt közvetítésével átterjed a kar hajlítóizmait működtető mozgatóidegsejtre. A mozgatóidegsejt ingerületének hatására a hajlítóizmok összehúzódnak, karunk eltávolodik az ingerforrástól.

Egyszerű reflexműködés az is, amikor az Achilles-ínra mért ütés hatására a lábszár feszítőizmai összehúzódnak.

4.
A fül anatómiája
A képek szerzői jogi védelem alatt állnak, felhasználásuk törvénysértő.

Az emberi fül anatómiája

A fül a hallás és az egynesúlyozás érzékezserve. A külső-, a közép- és a belsőfülre különíthető el az emberi fül.



A külsőfül részea fülkagyló, a külső hallójárat és a fülcimpa, egy vak járatban végződik. A külső fül végén található a dobhártya.



A dobhártya másik oldalán, a középfülben találhatók a levegő rezgéseit továbbító hallócsontocskák; a kalapács, az üllő és a kengyel. A középfület egy járat köti össze a garattal.



A középfül és a belsőfül között két kis hártyával elválasztott ablakocska van. Az egyensúlyérzékelésért és a hallásért felelős finom kis egységek a belsőfülben helyezkednek el.



Az emberi fül számára biztonságos hangerősség tartománya 30 és 80 decibel között van. A 85 és 110 közötti érték már veszélyes, a 120 decibelnél erősebb hang pedig olyan ártalmas, hogy maradandó halláskárosodáshoz, hallásvesztéshez vezethet.