1. A szovjet mintára átszervezett gazdaság(állami vállalatok, termelôszövetkezetek) alig-alig tudta ellátni a lakosságot. Az áruhiány
állandósult. Fokozta ezt, hogy az ipari kapacitás nagy részét a nehézipar, ezen belül is a fegyverkezés céljait szolgáló iparágak emésztették fel.
Sztálinnak ugyanis vesszôparipája volt a küszöbön álló harmadik világháború.
A kommunista államokban általánossá vált a hiánygazdaság.

2.Hosszabb szünet után, a nyolcvanas évek közepén ismét nagyobb rendszerellenes tüntetések kísérték március 15-ét. Ezek a tüntetések 1986-ban érték el csúcspontjukat,
amikor Budapest belvárosában a tüntetők és a rendőrök összecsaptak.
A rendőrség a Lánchídra terelte a tüntetők egy részét, majd megtámadta őket. Az eseményt tömeges letartóztatás követte
A korábban kisebb körökben szervezkedő ellenzékiek a nyolcvanas évek közepétől nagyobb csoportokba szerveződtek.
Ekkorra egyre határozottabbá váltak a csoportok közötti eszmei különbségek.
A népi-nemzeti ellenzék a magyarság érdekei, fennmaradása szempontjából bírálta a hatalmat.

3. A hetvenes évek végétől ‒ egyelőre még csak szűk olvasói körben ‒ terjedt az úgynevezett szamizdatirodalom. Az ellenzék egyre több olyan könyvet és kiadványt jelentetett meg,
amelyet nem engedélyezett a hatalom, és ezeket titokban terjesztették.
A kezdetleges technikával (sokszorosító gépeken, egyszerű házi nyomdá­val) készült kiadványok megteremtették a hivatalos első nyilvánosság mellé a második nyilvánosságot.
A hatalom igyekezett korlátozni a szamizdatkiadást, de a letartóztatásoktól, különösen pedig a politikai perektől tartózkodott.
A szamizdat illegális kiadvány a kommunista rendszerekben, amelyet azért írtak, nyomtattak és terjesztettek titokban, mert a rezsim cenzúrája betiltotta volna a közölt tartalmak terjesztését.
A magyar szamizdat irodalom vagy hazai szerzők munkája, vagy külföldön készült magyar, illetve külföldi szerzők írásainak hazai terjesztése volt.

4. Egyes politikusok (pl. Pozsgay Imre) ekkor már kapcsolatokat kerestek az ellenzéki csoportokkal,
mert az MSZMP-n belüli reform­elképzeléseikhez akartak párton kívüli támogatást szerez­ni. Így szervezhették meg az ellenzéki találkozókat.

5. 1988-ban jöttek létre az első ún. rendszerváltó pártok(MDF, FIDESZ, SZDSZ)