Elkezdem írni. Több részletben írom

Egy ország akkor mondható hazánknak ha jól érezzük benne magunkat. A haza szót akkor használjuk ha honvágyat érzünk utána, bárhová is vessen bennünket a sors. Ahhoz hogy ilyen érzések legyenek bennünk meg kell ismerni az országot. Magyarország a mi hazánk! Számos szépséget rejt, természeti és történelmit is. Sokan inkább külföldre járnak és még ezt a kis országot sem ismerik. Sokan nem jártak még a legmagasabb hegycsúcson sem a Kékestetőn. Pedig gyönyörű hegységei vannak. Sokan nem ismerik a pusztákat és nem is értik annak látványát. Azok csak a nagy semmit látják benne. Pedig a Hortobágyon a délibábot mindenkinek látni kellene. Hallgatni a tücsök zenéjét, érezni a perzselő meleget, vagy a süvítő szelet. Elképzelni a száz évvel ezelőtti Magyarország életét azon a helyen.

Egy ország hordozza magában a szomorúságot és a vidámságot is. Ezért kell megismerni zenei kultúráját is. Történelmi helyeiket ahol vérük hullott a saját népünknek. Aztán rá jövünk hogy a mi országunknak is nagyon sok mondani valója van. Akkor talán tovább él bennünk a vágy a felfedezések iránt. Megismerni más népcsoportok hagyományait, életét, szokásait.( tótok, svábok). Azokat a más történelmi helyeket amikre nem vagyunk büszkék. Pl. a recski haláltáborra.

Meg kell érteni a természet változását is. Örülni a télnek, hiszen sok más országokban még havat sem láttak. Csodálni a kikeletet tavasszal. Haza várni a gólyákat és a fecskéket!Felfedezni őshonos növényeinket! Megérteni melyik gyógynövény mire alkalmazható! Kulturális programokon részt venni! Majd amikor más országba vet a sors, akkor büszkén gondolni arra hogy honnan valók a gyökereink. A saját himnuszunkat meghallva, elérzékenyülni.

Törekedni kell arra, hogy egyre jobban megismerjük hazánkat. Amit ne csak nézzünk de lássunk is! És ha ezek után távol sodor az élet szeretett hazánktól akkor biztosak lehetünk benne, hogy mindig szeretettel, elérzékenyülve gondolunk rá. Hiszen “ ott vagyok honn, ott az én világom”.

Itt volt a vége