Hello

Keletkezése:
A vers 1944 januárjában keletkezett. Európa a második világháború utolsó éveiben jár. A háborús pusztítások még nem érték el hazánkat, de a zsidó népességet már számtalan megkülönböztető törvény sújtotta. Radnóti sem taníthatott, alkalmi munkákból élt, többször elvitték munkaszolgálatra is, ahol megalázó feltételek mellett élt és dolgozott.

Témája:
A Nem tudhatom című versben az emberi és állampolgári jogaiból kitagadott költő hitet tesz hazaszeretetéről, hűségéről, elkötelezettségéről.

Felrémlik a verset olvasva József Attila fohásza:
„S mégis magyarnak számkivetve,
Lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!”

Szerkezete:
Radnóti költészetére jellemző, hogy verseinek megkomponáltsága, szabályossága annál szembeszökőbb, minél nagyobb a káosz a külvilágban. Mintha a háború poklát, borzalmait a belső rend harmóniájával próbálná ellensúlyozni.

Ez a szerkesztési elv tükröződik ebben a versben is: a költemény számszerűségét tekintve is tudatosan megkomponált. A költő 36. születésnapjának közeledtével 36 sorban foglalja össze gondolatait.

1. rész: 1-10. sor:
Az első rész hitvallás a hazaszeretetről. A messzeringó költői jelző jelentésével, hanghatásaival is a gyermekkori bölcsőt idézi fel. A fa metafora ősi toposz – mindig is az emberi életet jelképezte.
A két költői eszköz együtt idézi fel Vörösmarty Szózatát:
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A 6. sor tételmondata fejezi ki a vers alaphelyzetét: „Itthon vagyok.” Ezt a gondolatot fejti a ki Radnóti a következő sorokban apró életképek sorával – a tudom háromszori ismétlésével erősítve érzéseit.
Mit jelent számára a haza? Ismerős bokrokat, virágokat az út mentén, ismerős embereket, és ismerős fájdalmakat is, amelyeket a háború pusztítása okozott. A nyári alkony színei a fehér falakon a lecsorgó vért juttatják a költő eszébe – valószínűleg abban a házban siratnak valakit, akit a háború elvett a családjától.

II. rész: 11-28. sor
Ez a rész egyetlen mondat, és egy képzeletbeli párbeszéd zajlik benne a költő és a bombázó gép pilótája között. A költő érveket sorakoztat fel a pilóta számára, hogy miért ne pusztítsa el az országot.
A szerkesztési elv itt egyszerű: a pilóta fentről szemléli a tájat, csupán egy térképet lát maga előtt, míg a költő lentről, ahol a térképet élet tölti meg.
Az egyetlen tulajdonnév – Vörösmarty Mihály – rímel a tájra, így „személyesen” is belekerül a versbe a Szózat költője.
A második részben ellentétpárokkal dolgozik a költő: a háborús célpontok állnak szemben a béke képeivel (vad laktanya – szelíd tanya; gyárat – dolgozót; gyárüzem – gyerek).
A pusztítandó célpontok a költő számára a hazát jelentik, amelyek ismer és szeret. Visszatérnek az első rész képei – most már felsorolásokban kibontva (erdő, füttyös gyümölcsös, szőlő, a sírok anyóka, a bakterház udvarán gyerekek és kutyák játszanak).
Végül személyes emlékeket idéz fel: szerelmeit és egy apró követ, amely szerencsét hozott neki gyermekkorában. Mindez nem látható fentről, de talán átérezhető.

III. rész: 29-35. sor
A költő az 1-2. részt 28 sorban foglalta össze, ebben saját életének képeit mutatta meg - egyes szám első személyben fogalmazva.
A harmadik részben megváltozik az elbeszélő – többes szám első személyre vált – az egész magyarság, az egész nép nevében beszél. Stílusában a régi prédikátorok hangján szól istenhez, a zsoltárok isten nagyságát dicsőítő stílusában, a bűnös emberiséget ostorozva. A szomszédos népek bűnösnek kiáltottak ki bennünket, Radnóti azonban mélységes békevágyától vezetve vallja, nem lehet bűnös egy egész nép, hiszen számtalan olyan tagja van, aki bűntelen – az újszülöttől kezdve a költőig.
Az utolsó részben megidézi másik nagy nemzeti versünk eszméit: Kölcsey Himnusza zeng soraiban (Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, / s tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép = Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben).

Az utolsó sor elkülönül az eddigi versfolyamtól. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó, éji felleg. Ebben a sorban egy hatalmas szárnyon megjelenő védő-óvó madár képe bontakozik ki. A virrasztó éji felleg a bibliában a Gondviselő Istent jelenti (virrasztás = vigília). Az egész világot beborító szárnyas virrasztó csak isten lehet, hiszen csak ő képes az abszolút virrasztásra, aki sem szellemében, sem testi valójában nem alszik el virrasztás közben.

Radnóti védelemért, menedékért könyörög az úrhoz az egész szenvedő emberiség számára.