NAGYON RÉSZLETESEN KIDOLGOZTAM NEKED. RÉSZEKRE SZEDTEM HOGY KÖNNYEN MEG TUD ÍRNI A FOGALMAZÁST. HA EBBŐL NEM LESZ 3 OLDAL AKI SEMMIBŐL xD
Mellékelem hogy mit ábrázolnak a képek:
*képek: 1. , 2. --> folyóvölgyek kinézete , 3. --> folyóvölgy mélyítése, 4.--> folyóvölgy keresztmetszet

Íme tehát:


A folyóvölgy egy belső és külső erők által létrehozott síkvidéki vagy hegyvidéki domborzatforma, hosszanti mélyedés amelynek alján a folyó folyik.
Csoportosításuk: Alakjuk szerint --> lehet U vagy V alakú.

Kialakulása:
A legtöbb nagy kanyon sivatagos vagy félsivatagos vidéken alakult ki. Mivel az ilyen helyeken kevés csapadék hullik, a lerohanó folyóvíz sokkal gyorsabban koptatja a meder fenekét, mint az időjárási tényezők és az erózió a Víz mentén levő sziklakat, így meredek kanyonfalak alakulnak ki. A csapadékosabb tájakon az egész földfelszín állandóan pusztul, ezért a folyóvizek lágyan lekerekített domboldalak között csörgedeznek.
A folyóvölgy kialakulásának legfontosabb „kelléke” a sebesen folyó víz. Minél gyorsabban rohan a folyó, annál nagyobb kődarabokat és egyéb hordalékot tud magával ragadni; és minél több a fenéken guruló, pattogó görgetegkő, annál gyorsabban mélyül a folyóágy. A folyóvölgy vájó vízfolyásokat leginkább a medret lassan, de fáradhatatlanul reszelő, végtelen csiszolópapír-szalaghoz szokták hasonlítani.

Munkája: Gyakori környezeti adottság a terep fokozatos megemelkedése vagy megdőlése is. A felszín megbillenését követően a síkságon addig lassan kígyózó folyó zuhogva meginduló sodra hirtelen kimélyíti a medret. A kiugró sziklaorrokat átvágó áramlás átömlik a maga alakította boltívek alatt, és a régi, magasabb medret szárazon hagyja.
Az oldalról beömlő vízfolyások magánosan álldogáló remetesziklákat faragnak ki a kanyon fenekén. Az ellenállóbb kőzetrétegek gyakran kiugró sziklapárkányt képeznek a falakon. A változatos forgatókönyv alapján lassacskán testet ölt a kanyon.

Mennyi idő alatt vájja ki a folyó a kanyont?

Vannak egészen fiatal, alig néhány évezred alatt kialakult kanyonok, mások viszont évmilliók óta formálódnak. Sok tényezőtől függ, milyen gyorsan halad munkájával a kanyont mélyítő folyó: az átfolyó víz sebessége és tömege, a benne levő hordalék mennyisége mind befolyásolja az erózió ütemét.

Nem közömbös a medret alkotó kőzet keménysége sem: az agyagpalában például sokkal gyorsabban mélyíti a medret víz, mint a gránitban. Mégis elég nehéz számszerűsíteni kanyonok képződésének lassú, de állandó ütemét.

Képzeljük el például, hogy a folyó minden évben negyed millimétert köszörül le a medréből – ez még egy papírlap vastagságánál is kevesebb, és százévenként csak 2 centiméternyi, sőt egy évezred leforgása alatt is mindössze 25 centiméternyi kopást jelent, de néhány millió év földtörténeti szempontból egy röpke pillanat múltán a hasadék így is több száz méter mélyre vájódik!

Történelme:

I.e. 6000 és 4500 között a Tigris és az Eufrátesz völgyében a népesség számának és sűrűségének nagyfokú növekedése ment végbe. A változás hátterében a földművelés módjának tökéletesedése állt. Mindenekelőtt az árvízszabályozás, az öntözéses gazdálkodás, az eke feltalálása. A népesség növekedésével újabb és újabb földművelő csoportok népesítették be a termékeny folyóvölgyeket.
Idővel a letelepedett csoportok jóléte és biztonsága által kiváltott irigység, valamint maga a népsűrűség növekedése is, elkerülhetetlenül a földterületekért vívott harchoz vezetett. Hogy megvédjék magukat e közösségek, nagyobb népességet tömörítő, sűrűn lakott településeket hoztak létre. A városokat már fal és erődítmény védte a támadó idegenektől.
A folyóvölgyi kultúrák városainak ökológiai jellemzői:
1.Tudatos várostervezés (az erőteljesen központosított hatalom velejárója, szabályos utcatervek, széles utcák, sugárutak a vallási körmenetek, katonai felvonulások számára és kacskaringós, kis utcácskák, sikátorok a mindennapos forgalom lebonyolítására)

2. Monumentális kultikus épületek (a városképet uraló építmény, pl.: a zikkuratu a mezopotámiai városokban)

3. Városfal

Folyók szakaszjellege - Folyóvölgy típusok:

A patak mederében összegyülekező víz sebességtől és a meder anyagától függően
többféleképpen viselkedik. A folyó a forrásvidéktől a torkolatig általában 3 szakaszra
osztható. A felső, nagy esésű szakaszán hordalékot termel, a középső szakaszon
továbbszállítja a felülről hozott hordalékát, az alsó kis esésű szakaszon szigeteket,
zátonyokat képezve lerakja.
Felső szakasz jelleg / Hordaléktermelő szakasz → V vagy U alakú völgy, amit kihajló
lejtők határolnak. A nagy energiájú víz először a meder alját támadja meg, vájja ki, és
csak kis mértékben szélesíti. Fölös munkavégző képességével megtámadja a medrét
és mélyítő, lineáris eróziót fejt ki, a görgetett hordalék szakaszosan mozog a fenéken.

Középső szakasz jelleg / Egyensúlyban lévő szakasz → Széles, ellapuló völgyfenék, a
görgetett és lebegtetett hordalék egyensúlyban van. A víznek csak annyi energiája
van, hogy a hozott hordalékot tovább vigye, de ezen a szakaszon nincs
hordaléktermelése.
A folyó munkavégző tevékenysége és a hordalék elszállításához szükséges munka –
a folyó bármely szakaszán – egyenlő egymással, vagyis egyensúlyi állapotban van.
A folyó medre kanyargós és a kanyargó, oldalazó erózióval szélesíti a völgyét, a
kanyarok nem maradnak helyben, hanem az oldalazás és a folyás irányában lefelé is
vándorolnak. Magyarország folyói zömmel középszakasz jellegűek.

Alsó szakasz jelleg / Feltöltő mederszakasz → a felsőbb szakaszról hozott hordalékot
lerakja, nem tudja tovább szállítani. Lassú folyás, hordaléklerakás, elkezdődik a meder
feltöltődése.
Erózióbázis
A legalacsonyabb szintű terület, ahol az eróziós energiák lecsökkennek és a
szedimentáció az uralkodó.
Lefolyástalan tavakba, vagy más folyókba ömlő vízfolyásoknál helyi erózióbázis alakul
ki.

A vízfolyások alaktana:

A meder a közepes vizek által elfoglalt mélyedés, melynek legmélyebb része a kisebb
nagyobb szélességű, megközelítőleg vízszintes mederfenék ahonnan kétoldalt
oldalrézsűk emelkednek a terepszintig.
A folyómeder vízhozamtól függően lehet: kis-, közép- és nagyvízi.
Nagyvízi meder: töltésezett folyónál a nagyvizeket levezető, összetett szelvény, azaz a
hullámtér és a középvízi meder együttesen. Középvízi meder: a meder környezetében lévő természetes terepszint magasságig
terjedő terepmélyedés.
Kisvízi meder: a közepes kisvizekhez tartozó vízhozam, nem az előforduló legkisebb
víz medre.
3.3.4. A meder ábrázolásának módjai
Meder helyszínrajz
Térképszerűen, helyszínrajzon ábrázoljuk a meder vízszintes méreteit és
elhelyezkedését.
Az áttekintő helyszínrajz 1:200000, 1:100000, 1:25000, 1:10000 méretarányú. Az
50m-nél szélesebb meder kettős vonallal, a keskenyebb egy vonallal jelölve.

Alapfogalmak:

Nagyvízi meder: töltésezett folyónál a nagyvizeket levezető, összetett szelvény, azaz a
hullámtér és a középvízi meder együttesen.
Helyszínrajzi jellemzők:
• távolság a torkolattól: (fkm),
• jobbpart, balpart,
• a folyó középvonala,
• sodorvonal,
• inflexiós szakasz, szurflexiós szakasz,
• gázlóviszonyok: jó gázló, rossz gázló,
• kanyarulatok, meanderek,
• holtág vagy morotva, az üst.
Sodorvonal: azon pontok által kijelölt vonal, ahol a víz folyásának sebessége a
legnagyobb.
Gázló: az a pont, ahol a sodorvonal az egyik partról a másikra csap át. Ezeken a
helyeken kis víz idején át is lehet gázolni, mivel az átmeneti szakaszokon a
vízmélység kisebb.
Ha a víz folyása irányába nézünk, akkor jobb kéz felé eső part a jobb-part, a bal kéz
felé eső pedig a bal-part.
A homorú partnál nagyobb a vízmélység, meredekebb a rézsű, míg a domború parton
a víz mélység sekélyebb és a part lankásabb.
Keresztszelvény: a vízfolyás kiválasztott szelvényében a sodorvonalra merőleges
metszet.

Ártérhatár: töltésezett folyónál az a terepvonal, amelyen belül a mértékadó árvíz egy
gátszakadás esetén elöntené a területet. Töltésezetlen folyónál a mértékadó árvíz által
elért magasparti terepvonal.
Ártér: a folyó és az ártérhatár (magasparti terepvonalig) által határolt terület.
Nyílt ártér: az a terület, amelyet az árvíztől töltés nem véd.
Hullámtér: az ártér folyó menti sávja az árvízvédelmi töltésekig.
Függély: a meder-keresztszelvénynek az a függőlegese, amelynek meghatározott
pontjaiban a mérést vagy mintavételt végzik.
Hossz-szelvény: a vízfolyás sodorvonalán képzett hosszirányú metszet.

Folyószabályozás célja:

A folyó lefolyási és áramlási viszonyainak a befolyásolása, a meder alakítása.
• A szabályozási művek (gátak, töltések, víztározók, stb.) hatására a folyó
energiája alakítja az akadálymentes lefolyást biztosító folyómedret.
• Megvalósítandó feladatok: hajózás és az árvízvédelem biztosítása,
mezőgazdasági területek nyerése, energiatermelés.

Integrált folyógazdálkodás
A fenntartható fejlődés érdekében szükséges a folyók újszerű kezelése és az új
szemléletmód kialakítása.
Figyelembe kell venni:
• A folyó közvetlen környezetének alakulását
• A környezet élővilágának életterét
• Mint vízkészletet
• Mint megújuló energiaforrást.

A folyók vízjárásának jellemzői
• az évi kis-, közép és nagy vízállások, illetve vízhozamok hosszú idejű adatsorai
(LKV, LNV)
• a kis- és nagy vízállások (vízhozamok) különbsége, a vízjáték (LNV-LKV)
• hidrográd, mederteltségi %, vízfok (mind három fogalom ugyanazt jelenti)
• a hosszú időszakokra, illetve jellemző évekre szerkesztett vízállás (vízhozam)
tartóssági (gyakoriság eloszlási) adatok

Vízmércék típusai
I. Nem regisztráló vízmércék
1. Lapvízmércék
Elhelyezésük:
• Függőleges partfalakra,
• Hídpillérekre,
• Vasbeton vagy acél cölöpökre
Álló vízmércék (tartószerkezetük zavarhatja a víz és a hordalékmozgást)
Osztott vízmércék
Széles hullámtér esetén alkalmazzák. Valamennyi tag „0” pontja azonos
magasságban van elhelyezve.
Fekvő vízmércék
Egy beosztása nem 2 cm (nagyobb), de mindig 2 cm vízállásváltozást mutat.

Folyók: Nagy (több száz négyzetkilométeres) vízgyűjtő területű, nagy vízhozamú, nagy, közepes vagy kis esésű, közepes mederméretű vízfolyások, amelyek a nagyobb folyamok vagy folyók vízgyűjtőterületének egy-egy részéről szedik össze a vizeket, de torkollhatnak közvetlenül a tengerekbe ill. óceánokba is.

A folyókat alapvetően állandó és időszakos vízfolyásokra lehet felosztani. Az előbbiekben állandóan folyik a víz, az utóbbiakban csak bizonyos évszakokban tűnik fel, ami általában a száraz időszak után megjelenő esőkre vezethető vissza. Az időszakos folyók a száraz éghajlaton tipikusak, amelyre az a jellemző, hogy az év csak két évszakra – száraz és esős – osztható fel. Előfordulnak az enyhébb mediterrán éghajlaton is, a mérsékelt és hűvösebb éghajlatú országokban azonban ritkaságszámba mennek.

Az alföldeken a folyók általában szélesebbek – ez néha több km-t is elérhet -, a völgyek oldalai enyhén lejtenek (1-3. fénykép), de ez nincs mindig így. Ezeken a területeken is előfordulnak ún. sóderos patakok keskeny, meredek oldalú völgyekben, de ez ritkaság. Az alföldi folyók különleges formája a rövid tengermelléki (és a tengerbe torkolló) vízfolyások, amelyek különlegesen változatos völgyeket alakíthatnak ki: egyszer hegyi kanyonokra emlékeztetnek, máskor viszont nagy alföldi folyómedrekre. Maga a folyó a sós vizek jelentős hatása alatt áll, ez határozza meg specifikus abiotikus paramétereit, ill. flóráját és faunáját.

Közép-európai viszonyok mellett az alföldi vízfolyások többségi típusa a homokos patak. Sokkal ritkábban fordulnak elő a sóderos vagy löszös-agyagos patakok.

Azok a vízfolyások, amelyek előfordulása függetlennek tűnik a tájképtől és ökorégiótól, a következők:

- tőzegképző folyamatok hatása alatt lévő területen folyó patakok vagy vízerek,

- tőzegképző folyamatok hatása alatt lévő területen folyó kis és közepes folyók,

- tavakat összekötő vízfolyások (jellemzőik ezeknek a víztározóknak az abiotikus és biotikus viszonyaitól függnek),

- nagy alföldi folyó völgyében lévő vízfolyás.

Nagyfolyók: Vízgyűjtőterületük 50.000-500.000 km2, átlagos vízhozamuk 500-2500 m3/s, hosszúságuk 600-2500 km (pl. a Tisza).

Közepesfolyók: Vízgyűjtőterületük 5000-50.000 km2, átlagos vízhozamuk 60-500 m3/s, hosszúságuk 250-600 km (pl. a Bodrog, Körös, Rába).

Kisfolyók: Vízgyűjtőterületük 500-5000 km2, átlagos vízhozamuk 5-60 m3/s, hosszúságuk 50-250 km (pl. a Kerka, Zagyva, Berettyó).

- Közepesfolyó típusú mesterséges vízfolyások: Pl. a Keleti-főcsatorna.

- Kisfolyó típusú mesterséges vízfolyások: Pl. a Nádor-csatorna

Források: A felszín alatti vizek feltörései, amelyek átmenetet képeznek a felszín alatti és a felszíni vizek között.

- Reokrén (zuhogó) források: Meredek sziklafalból fakadnak. Rendszerint bővizűek, altalajuk köves, növényzetben általában szegények. Leggyakrabban mészkőhegységekben fordulnak elő (pl. a szilvásváradi vagy a felsőtárkányi Sziklaforrás).

- Limnokrén (feltörő) források: Olyan medenceszerű források, amelyek alulról vagy oldalról telnek meg vízzel. Általában közepes vízhozamúak, változó vízforgalmúak. Medrük homokos-iszapos, gyakran törmelék-felhalmozódással vagy növényzettel. Hegyvidékekre jellemzőek, elsősorban vulkanikus alapkőzetű hegységekben gyakoriak (pl. a Zempléni-hegység forrásainak zöme a forrásfoglalások előtt).

- Helokrén források: Nem meghatározott helyen lépnek ki, hanem nagyobb, többé-kevésbé vastag talajrétegen szivárognak át, ezért a forrás területe elmocsarasodik vagy elláposodik. Általában csekély vízhozamúak. A forráslápokat állandó, a mocsárforrásokat változó vízforgalom jellemzi. Medrük rendszerint dús növényzetű, szervestörmelék-felhalmozódásban gazdag, gyakran tőzeges. Főleg középhegységekre és dombvidékekre jellemzőek, de olykor a változatosabb felszínű alföldi területeken is megtalálhatók (pl. a Létrási-forrásláp, halápi mocsárforrások)

- Foglalt források: Azok a források, amelyek vizét műtárgy segítségével tárják fel, ill. gyűjtik össze.

Barlangi vizek vagy karsztvizek: A földalatti üregrendszereket nem folytonosan, hanem a talajlevegővel együtt kitöltő álló- és folyóvizek. A felszín alatti vizeknél ismertetjük őket.

Nagyon szépen köszönöm, sokat segítettél!