Ebből a kis forrásból talán össze hozod a fogalmazást.

Léda-versek

Ady életformájában, szerelmi ügyeiben is más értékrendhez igazodott, mint az emberek többsége: a polgárokat riasztó feltűnésvágy, a perdita-kultusz volt a forrása.
1903-ban Nagyváradon ismerkedett meg Diósy Ödönné Brüll Adéllal, akit verseiben Lédának szólított.
Léda férjes asszony volt, ráadásul idősebb is a költőnél.
Lázadás volt ez a szerelem: Ady nyíltan vállalta a megbotránkozást kiváltó házasságtörő kapcsolatot.
A nagy szenvedély s az áhítatos életvágy szólalt meg.
Benne rejlett ebben a szerelemben a menekülés vágya, az egyéni megváltódás óhaja is: Léda is, Ady is túl sokat várt ettől a felfokozott érzéstől.
A csalódás rövidesen diszharmonikussá változtatta a kezdetben lázadó, ünnepi érzést, s napirenden voltak közöttük a féltékenykedések, perpatvarok.
Szerelmükbe a hiányérzet fészkelte be magát, állandó kísérője lett a hiábavalóság tudata s a halálhangulat.
Jellemzői:
női test leírása → életszeretet, evilágiság
érzéki testi szerelem
azt, hogy szeretlek, nem mondja ki
gyakori gesztusok: hódolás, könyörgés, fenyegetés és megbánás, de az együttlét öröme hiányzik belőlük
Léda:
Ady-líra kiváltója: tiltakozás az úri Magyarország erkölcse, előítélete ellen
méltó társ
igazi egyéniség → érzés ambivalenciája
kemény, határozott személyiség
Héja-nász az avaron: (1905)
diszharmonikus szerelem: vergődő nyugtalanság, örökös mozgás, gyötrelmes fájdalom
ragadozó héjapár=szerelmesek
szerkezet:
1. vsz.: bántó hanghatások kísérik a szerelmi vágyat
2. vsz.: nem csupán két meghatározott ember sajátos kapcsolatáról van szó, hanem szerelmi érzésről általában, mindenfajta szerelem közös sorsáról ír
3. vsz.: boldogság → boldogtalanság, ifjúság → öregség, út egyre gyorsul: igék változnak, gyorsuló rohanás vége: megállás
4. vsz.: megállás=halál, hiábavalóvá lett a korábbi mozgás
mondanivaló: hiábavalóság sejtetése, emberség, gyengéd jóság fájdalmat okozó érzése
Lédával a bálban: (1907)
kétféle szerelem ellentétére épül: víg párok ↔ Adyék: a régi idillt és a mai diszharmóniát jeleníti meg
hangulat: baljós, szomorú
sejtelmes vízió: boldogtalanság, ifjúság és szerelem elmúlásának tragikuma
szerkezet:
1. vsz.: harmónia, szerelemnek még örülni tudó gyanútlan párok
2. vsz.: testet öltött boldogtalanság → rettenet, közvetve az ember legnagyobb létbeli ellenfelével, az idővel szembesít
3. vsz.: csend és némaság, győz a szomorúság → fenyegető elmúlás
mondanivaló: nincs igazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött mindig ott lappang a boldogtalanság
Elbocsátó, szép üzenet: (1912)
már megromlott a kapcsolata Lédával, ez a műve a vele való szakítás verse (már korábban is akart szakítani első nagy szerelmével, de a lány nem engedte)
kegyetlen, igazságtalan és gyilkosan gőgös vers
kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már régóta nem volt igaz, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá (több korábbi versben is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette)
leírja, hogy soha nem is szerette Lédát, csak egy futó kaland volt, pedig a szíve mást gondolt

Csinszka-versek

Lédával való szakítás első hírére valósággal ostrom alá vették levelekkel a belé szerelmes nők.
Az átlagos levélírók között feltűnt egy fiatal kislány, aki egészen más hangon szólt a költőhöz: Boncza Berta.
Ő voltaképpen Ady távoli rokona volt, Erdély nyugati részében élt, a festői környezetű Csucsán.
1914-ben látogatta meg Ady először az akkorra már fiatal úrnőt. Aggályai is támadtak, hogy okos dolog-e egy majdnem 20 évvel fiatalabb lányba beleszeretni. 1915-ben mégis megtartották az esküvőt és utána a csucsai kastélyban éltek.
Csinszka Ady egyetlen támasza volt, biztosította számára a menedéket: élet szépségei → szimbólum.
Jellemzői:
nyoma sincs a Léda-versekre jellemző vívódásnak
hétköznapibb stílusban írta: egyszerű dalforma
szépség és idill őrzése
letisztult szerelem → védte a humánumot, a tegnapot
Őrizem a szemed: (1916)
az öregedő férfi szerelmi vallomása: elsősorban egy társban szeretné megtalálni a vigaszt, Csinszka háttérben marad
szerkezet:
1. vsz.: nyugalom: az egymást fogó kéz és az egymásba néző szem képe, megismételt „vénülő”: az öregség és a szerelem ellentétének feszültsége
2. vsz.: a kozmikussá váló kép („világok pusztulása”), a sor elején lévő metafora („ősi vad”), a rímek eltűnése a háborús rettenet, a riadalmat közvetíti
3. vsz.: megismétli az első strófát, amiért az érzelmi hangulati háttér megváltozott, nemcsak a biztonságérzetet sugall, hanem a kozmikus pusztulás hatására a riadt egymásba kapaszkodást is
4. vsz.: kérdésekre (miért, meddig) nincs és nem is lehetséges a válasz, a világ és az egyén sorsa egyaránt kiszámíthatatlan, de a boldogság, a szeretet igénye itt is megjelenik
Nézz, Drágám, kincseimre: (1917)
címben Csinszkát szólítja meg
szerkezet:
1. vsz.: megszólítás, helyzetének megállapítása
2. vsz.: büszke marad a magyarságra
3. vsz.: Csinszka szeresse őt akkor is, ha bajban van
4. vsz.: ha Csinszka nem jött volna életében, talán már meghalt volna, és azoknak kellett volna eltemetniük őt, akik gúnyolták
5. vsz.: Csinszka volt a menedéke, szeresse őt, míg élni fog
6. vsz.: megismétli az első szakasz két sorát, azt akarta, hogy Csinszka fiatalnak lássa
De ha mégis? (1918)
elégia
az elmúlás, a boldogság elvesztése, elérhetetlensége jelenik meg
már nagyon beteg volt és érezte életének elmúlását
Csinszkát kéri, hogy ilyen betegen is tartsa meg őt szívében és lelkében
megbékélés: végrendelet-szerű