A tél hideg, de szép évszak. Ilyenkor minden fehérbe öltözik.
Amikor kilépek az ajtón, hideg és friss levegő csapja meg az arcom. A napot eltakarják a kevély felhők, s ontják magukból a havat. A gyerekek szánkóznak, hógolyóznak, csúszkálnak, vagyis kihasználják a természet adta játékokat. Elsétálok a gyerekek előtt, de észre sem vesznek. Belefeledkeztek a vidám téli játékokba. Egy-egy ember lapátolja el a havat a kapuja elől.
A csermelyek, patakok befagytak, csak a bővebb vizű folyók egyes részei tudnak ellenállni a fagynak. Télen a nappalok elsuhannak. Már fél négykor is észlelhető a sejtelmes szürkület. Amikor pedig a nap eltűnik, az utcai lámpák világítanak, s az ablakokban is felvillannak az égősorok. Sokan ekkor jönnek ki sétálni, s megcsodálni a világító díszeket.
Mikor már mindent elnyel a sötétség, én is bemegyek s leülök a kandalló mellé. A tűz lángja megmelegíti a zord, téli időben megfázott testemet és lelkemet.