A tüdőhöz 5 pár légzsák csatlakozik, amelyek hatékonyabbá teszik a ki- és belégzést, valamint könnyebbé teszik a madár testét.
Az öt légzsák közül a kulcscsonti páratlan, a nyaki, elülső és hátulsó mellkasi, valamint a hasi légzsákok párosak. A légzsákok az izmok közé a vállövbe és a szárny csontjaiba is benyúlnak. Úgynevezett kettős légzéssel rendelkeznek. Belégzéskor a légutakon, vagyis a légcsövön, főhörgőkön át kerül be a levegő a tüdő szétágazó csőhálózatába, a hörgőkbe és a hörgőcskékbe. A hörgőcskékből nagyszámú léghajszálcső ered. A levegő ezeken áramlik keresztül, illetve a léghajszálcsöveket megkerülve a légzsákokba jut. A léghajszálcsövek falát vérerek hálózzák be, itt megy végbe a gázcsere. Kilégzéskor a légzsákokból a léghajszálcsöveken keresztül áramlik vissza a levegő a külvilágba. Ekkor a léghajszálcsövek felületén ismét történik gázcsere.